Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A kormány felelőssége, hatásköre és hatóköre 27
a Tisza Kálmán, Bethlen István és Gömbös Gyula választásai alapján létrejött törvényhozó gyűlésnek 55 mégis, figyelembe véve azt, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlést a szovjet hadsereg asszisztálásával, az országnak csak egy részén, ott is csak a nagyobb településeken, az éppen csak újjászerveződő pártok jelölése alapján, nem titkosan, hanem közfelkiáltással választott küldöttek alkották, majd a későbbi kiegészülése is hasonló módon történt, tudomásul kellett venni jogosítványai - és az általa adott jogosítványok - korlátozott voltát. Mindezek tudatában a kortársak is úgy fogták fel, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megbízatása csak addig tart, amíg - esetleg rövidesen - demokratikus választójog alapján össze nem ül az új törvényhozó testület, és meg nem választja az új kormányt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyébként meglehetősen széleskörű felhatalmazást kapott az általa beterjesztett program végrehajtására az Ideiglenes Nemzetgyűléstől. Az 1944. december 22-i határozat jogi alapjául szolgált az Ideiglenes Nemzetgyűlés szeptemberi ülésszakáig a kormány rendeletalkotó és -kibocsátó tevékenységének. Kiegészítette ezt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek az ugyancsak 1944. december 22-én adott külön felhatalmazása a fegyverszüneti egyezmény megkötésére. A kortársak, majd az eseményekre később visszatekintők között mégis voltak, akik olybá vették e határozatokat, mintha a második pontosította volna az elsőt, és csak arra kapott volna felhatalmazást az Ideiglenes Nemzeti Kormány, hogy a fegyverszünetet megkösse, s az abból adódó feladatokat végrehajtsa. Meg kell itt jegyezni, hogy a fegyverszüneti egyezmény és az abból következett jóvátételi egyezmény 56 további rendkívüli, ugyan nem hatáskört, de kötelezettségeket rótt a kormányra, amelyek teljesítése érdekében olyan feladatokat kellett megoldania, amelyekre az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944 decemberében nem is gondolhatott. A kormány felhatalmazásának reális felfogása elismerte, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés a fegyverszünet megkötésén túl általában az ügyek vitelére adott felhatalmazást a kormánynak. Tudomásul vette, hogy ez a felhatalmazás a korábbi helyzethez viszonyítva is tulajdonképpen sokkal szélesebben értendő, hiszen lehetőséget kellett teremteni mindazon átmeneti rendelkezések megtételére, amelyek szükségesek voltak a harcok és rombolások folytán anyagilag és közjogilag elpusztított ország gazdasági életének és közigazgatásának újjászervezése, az állami élet folytonosságának, zavartalanságának biztosítása érdekében. E felfogás szerint is azonban kifejezetten csak átmeneti időre, a szükséghelyzet által parancsolt átmeneti intézkedések megtételére hozta létre az Ideiglenes Nemzetgyűlés az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Éppen ezért érzékenyen reagált a közvélemény a kormány minden olyan megnyilvánulására, amely ezeket a kereteket túllépte. így a Közigazgatási Bíróság részéről megfogalmazást nyert az a nézet, hogy a nemzet életébe és jogrendszerébe mélyen belenyúló, nemzedékeket érintő, végleges és állandó helyzetet teremtő, s különösen az alkotmányt formáló, vagy éppen megváltoztató jogszabályokat nem csak a kormány, de az Ideiglenes Nemzetgyűlés sem, csak az általános, titkos választójog és szabad választás alapján létesülő törvényhozó testület alkothat. 57 A Polgári Demokrata Párt számon kérte a kormánytól a demokrácia általános szabályainak betartását, nevezetesen azt, hogy minden, ami érdemben történik, az a nagy nyilvánosság előtt, a parlamentáris formák betartásával történjék. Szóvátették, hogy a kormány ne lépje túl hatáskörét, s az alapvető kérdéseket ne rendeletekkel, hanem az arra illetékes Nemzetgyűlés által hozott törvények útján rendezze. 58 28
