Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A közhatalom új tényezői 17

Párt aktivitása, s a Vörös Hadsereg jelenlétére is támaszkodó szervezőmunkája révén a kommunista képviselők aránya túlméretezett lett. Ezt az adott helyzetben a közvélemény elfogadhatónak találta. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben eredetileg a Kommunista Párt 71, a Kisgazdapárt 55, a Szociáldemokrata Párt 38, a Parasztpárt 16, a Polgári Demokrata Párt 12, a szakszervezetek 19 képviselője és 19 pártonkívüli képviselő foglalt helyet.

36 Módosította ezt, ha nem is az arányokat, csak a számokat tekintve az, hogy a szakszervezeti és a pártonkívüli képviselők közül a Kommunista Párthoz tartozott, vagy csatlakozott 19, a Kisgazdapárthoz 1, míg a Szociáldemokrata Párthoz 5 képviselő. A szépséghibák ellenére, azzal, hogy a Debrecenben összeült törvényhozó testület a magyar állami szuverenitás kizárólagos birtokosává nyilvánította magát, egyrészt lehetetlen helyzetbe hozta azokat, akik a Horthy-rendszer valamiféle jogfolytonosságára hivatkozva próbálták megszabni a kibontakozás irányát, másrészt a nyugat-magyarországi közvéleményben megrendítette a Szálasi-kormány tekintélyét. Ugyanakkor utat nyitott a magyar központi igazgatás újjászervezésének, továbbá lehetőséget teremtett a meghatározó jellegű nemzetközi és belpolitikai vonatkozású lépések megtételére: a Németország elleni hadüzenetre, a fegyverszüneti egyezmény megkötésére, a földosztás keresztülvitelére. Ezek kétségkívüli, elévülhetetlen érdemei az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Eredeti összetételében azonban csak egyetlen ülésszakot tartott. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a továbbiakban miért nem támaszkodott rá jobban a politikai vezetés, miért nem hívták össze hónapokon át a nagyfontosságú jogalkotások törvényerőre emelése céljából. Összetételénél fogva teljes biztosítékot nyújtott volna arra, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül megadja a kétségkívül radikális intézkedésekhez is a törvényhozói alátámasztást. Szerepet játszhatott ebben annak belátása, hogy a csonka nemzetgyűlést nem szabad megterhelni messzetekintő jogalkotások felelősségével, de talán csak a sietség, az állandó elkésettség érzése és a technikai nehézségek (közlekedés, szállásbiztosítás) okozták, hogy a felmerült igény ellenére ismételten elhalasztották az összehívását. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívására azonban akkor sem került sor, amikor az ország egyes további területein lehetőség nyílt az újabb képviselők megválasztására. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első kiegészítését az 1945. április 2-án Nagy-Budapesten - az előzőkhöz nagyjából hasonló módon - megtartott választás erdményezte. Ekkor a Kommunista Párt 26, a Kisgazdapárt 16, a Szociáldemokrata Párt 26, a Parasztpárt 4, a Polgári Demokrata Párt 6, a szakszervezet 22 mandátumot kapott, míg 8-an pártonkívüliként lettek az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai. Ezek a számok is módosultak, amennyiben a szakszervezeti képviselők közül 10 a Kommunista Párt, 12 pedig a Szociáldemokrata Párt tagja volt, s a pártonkívüli képviselők közül 2 a Parasztpárthoz csatlakozott. Végül az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. június 24-én a dunántúli vármegyékből és városokból történt kiegészítése során a Kommunista Párt 33, a Kisgazdapárt 51, a Szociáldemokrata Párt 33, a Parasztpárt 20, a Polgári Demokrata Párt 3, míg a szakszervezet 20 mandátumhoz jutott. Pártonkívüli képviselő ekkor nem került be a törvényhozó testületbe. A szakszervezeti képviselők közül azonban 8 a Kommunista Párt, 12 viszont a Szociáldemokrata Párt táborát erősítette. Az így kiteljesedett, az ország egész területéről képviselőkkel rendelkező Ideiglenes 18