Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 8. 1945. február 3 170

8. 194S. február 3. 8. Jegyzőkönyv Felvétetett 1945. évi február hó 3-án 15 órától 19 óráig tartó minisztertanácsról. Helye: miniszterelnökségi tanácsterem. Jelen vannak: Miklós Béla miniszterelnök, Vásáry István, Faragho Gábor, Gyöngyösi János, Teleki Géza, Vörös János, Nagy Imre, Gábor József, Molnár Erik, Valentiny Ágoston, Takács Ferenc miniszterek, Zöld Sándor államtitkár és Csukásy G. Lajos, mint jegyzőkönyvvezető. Miklós Béla a megjelent urak üdvözlése után Vásáryt kéri fel előadásának megtételére. Vásáry a Nemzeti Bank jegynyomdájáról beszél, amely a szovjet budapesti parancsnokságnál mint 53-as számú üzem van nyilvántartva. Az eddig beérkezett felderítés szerint a nyomda majdnem teljesen ép, klisék és papírkészlet is, nemkülönben a festékanyag, melynek segítségével a pénznek saját hatáskörben való ellátására

1 gondolhatunk. Éppen ezért egy átiratot olvas fel, amelyet a szovjet parancsnoksághoz szánt és amelyben bejelentjük igényünket a jegynyomdára, egyben megköszönjük és lemondjuk [a] szovjetnél rendelni tervezett jegy nyomását.

2 Felolvas egy átiratot, melyben a Budapestről elvitt 400 millió pengőt kérjük vissza.

3 A harmadik átirattervezet a Diósgyőri Papírgyár felszabadításának megsürgetéséről szól.

4 1 Nyilvánvaló elírás, helyesen: előállítására. 2 Lásd az 5. sz. jegyzőkönyv 2. napirendi pontját. Vásáry 1945. február 23-án kelt, a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz intézett 15 606/1945. sz. levelének fogalmazványi példánya megtalálható a Külügyminisztérium iratai között. (MOL XIX-J-1-k Vegyes 166. doboz, 1056 / FB 1945) Többször is változott a minisztertanács álláspontja ebben az ügyben. Kezdetben a kormány a kisebb címletű bankjegyek nyomását illetően a Szovjetunió segítségét kérte, de ez nem valósult meg; a nagyobb címletű bankjegyeket végül Magyarországon állították elő. Lásd még a 12. sz. jegyzőkönyv 3., a 15. sz. jegyzőkönyv 9. napirendi pontját. 1 Ez ügyben többször is írt Miklós Béla a szovjet vezetőknek. így a budapesti városházáról a szovjet katonai parancsnokság által elszállított 57 millió pengő visszakérése kapcsán Miklós Béla a következőkkel érvelt a Szuszajkov vezérezredeshez 1945. január 28-án írt levelében: „A fegyverszüneti egyezmény 11. pontja szerint ugyan a magyar kormány magyar valutában készpénzzel stb. köteles ellátni a Szövetséges Főparancsnokságot, melynek hivatása teljesítéséhez... erre szükség van. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti ilyen nagy összegű készpénz szolgáltatására irányuló kötelezettséget, mert a Függelék all. ponthoz rendelkezéséből kitűnőleg a hadsereg ellátásával kapcsolatos kiadásokra használandó bankjegyeket a Főparancsnokság hozza forgalomba s a magyar kormány nem arra van kötelezve, hogy forgalombahozásra szolgáltasson bankjegyeket, hanem hogy a forgalomba hozottakat beváltsa és a Szövetséges Főparancsnokságnak kártérítés nélkül átadja." (MOL XIXA-l-j 1945-VIII—113) Végül február 24-i keltezéssel a Szovjetunió kormányához fordult, s kérte „hogy a budapesti győzelmes harcok során a Vörös Hadsereg birtokába hadizsákmányként jutott nemzeti bankjegyekből újabb négyszázmillió pengőt a magyar államnak kölcsönadni méltóztassék." (MOL XIX-L-1-a 1945-15 652) 4 A Diósgyőri Papírgyárnak a magyar kormány rendelkezésére bocsátását azért kérte Miklós Béla a Szuszajkovhoz intézett január 22-i levelében, mert ez volt az egyetlen papírgyár, ahol a bankjegy nyomásához papírt előállítottak. (MOL XIX-A-1-j 1945-V-83) 170