Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

924 Aug. 5. Pécsvárad. Ozorai Borbála, Pipo temesi ispán felesége a Budán tartózkodó Scolari Lőrinchez. Mihelyt megtud valamit a tanácskozásra összegyűlt urak felől, közölje férjével, mi a szándékuk és milyen határozatokat hoztak. - Mellini 50. - Acad. Ért. 1859. III. 255, reg. - Wenzel: Ozorai 86, reg. - Vadas: Ozorai 44. (Mindhárman Mellini kiadásai alapján.) - (M.) 925 Aug. 6. (Crisii, 2. die II. p. oct. Iacobi) Monozlo-i Chupur Pál szlavón bán Megyurechye-i Imre fiának: Györgynek Thamasouch-i Zaz (dictus) Mátyás fiai: János és László, valamint birtoktalan familiárisaik: Hasas (dicti) Tamás és Benedek ellen indított perét propter motum presentis exercitus contra Turkos habitum vízkereszt nyolcada utáni hétfőre (1416. jan. 20.) halasztja. Pecsétjei nem lévén kéznél, az oklevelet Borothua Miklós és Matusel vicebánok, körösi ispánjai pecsétjével erősítteti meg. Papíron, zárlatán pecsét töredékével. DL 43297. (Múz. törzsanyag, 1897-13.) - (M.) 926 Aug. 6. (Trepcse.) Doimo di Chuchiula spalatói polgár Saracin ragusai polgárhoz. A török szultán hét évre fegyverszünetet kötött Karamániával, egész Bosznia egy akarattal a magyarok ellen van, Sandalj kibékült Hervojával, Zs. megerősítette Osztója királyt. Maróti (János) bán, (Ders) Márton bán, Garai János foglyul estek. - Gelcich 251. (Ragusa aug. 18-i leveléből: 953. Lettere et commissione di Levante 1411/16 fol. 133.)-Fermendzin 101, reg. (Gelcich után.) - (M.) 927 Aug. 9. (die IX. Aug.) Piacenzai Vicedomini Máté mindkét jog doktora, nyitrai főesperes, esztergomi kanonok és vikárius, causarum auditor generális, felkért bíró ítéletlevele. Márc. l-jén esztergomi bírói székén Sperndorff-i Maroth (dictus) János fia: Simon baccalaureus in artibus esztergomi egyházmegyei pap, a szepesi társaskáptalan kanonokja bemutatta XXIIL János pápa 1413. jan. 4-én (ZsO IV. 1.9) és László fráter, a Stoln-i monostor apátja, az apostoli szentszék által kiküldött commissarius et executor 1414. júl. 21-én Stoln-ban kelt (ZsO IV. 2274), a szepesi egyházban részére történt javadalom adományozásáról szóló bulláját, illetve peres oklevelét, továbbá az Art-i Péter fia; Péter padovai egyházmegyei klerikus császári közjegyző által írt és aláírt oklevelet. Előadta, hogy Korpona-i Bálint fia: István esztergomi egyházmegyei pap kanonok és plébános a szepesi egyházban két kanonoki javadalommal, úm. a Baldival és a Dwrancz-ival rendelkezik, mely utóbbi őt illeti, kérte, hogy ezt neki ítélje meg, Istvánt pedig mint jogtalan foglalót elmozdítva, kötelezze a jövedelem visszafizetésére. István válaszában tagadta, hogy a Bald-i javadalom kanonoki javadalom lenne, és Simont jogtalanul háborgatással vádolta. Simon ekkor a bizonyítás engedélyezését kérte, oly parancslevél kiadását, hogy a szepesi egyház vikáriusánál: Jánosnál és a káptalannál, mind pedig in cistis et conservatoriis eiusdem ecclesie található okleveleket eredetiben felmutathassa. Miután az engedélyt megadta, Simon a kitűzött napon, ápr. 8-án bemutatta az ügyre vonatkozó jogleveleket és privilégiumokat, s mert István nem jelent meg, kérte ennek elmarasztalását. Ő a következő tárgyalási napul máj. 10-ét tűzte ki. Ekkor, midőn bírótársaival Esztergomban ítélkezett, Tamás mester az esztergomi zöldmezei Szt. György-egyház kanonokja mint Simon kanonok ügyvédje Art-i Péter mester császári közjegyző ügyvédvalló oklevelével jelent meg, majd mivel István plébános ekkor is távol maradván, a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehetett végső ítéletet hozni, keresete bizonyítására és a bíróság teljes tájékoztatására felajánlotta a következő articulus-okat: Simon szepesi kanonok István plébános és szepesi kanonok ellen bizonyítani kívánja, hogy a Bald-i javadalmat szepesi társaskáptalani kanonoki javadalomnak szokás nevezni, a Szt. Márton-egyház