Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

mindenkori plébánosát a Bald-i javadalom jogán kanonoknak tekintik, mind a kórus stallumában, mind in sigillalibus és más kanonoki jogok tekintetében, mindezt az egyházban és a Szepességen közismert tényként tudták és tudják. A perben megidézendő tanúk kihallgatásával kiküldötteket bízott meg, tekintettel a nagy távolságra, az út viszontagságaira, a nagy fáradságra és költségekre, a tárgyalást Szt. Jakab nyolcadik napjára tűzte ki, és elrendelte, hogy Istvánt a tanúk eskütételére meg kell idézni. A határidőben, aug. 2-án Simon kanonok bemutatta a részére kihallgatott tanúk vallomásáról a kiküldöttek pecsétjével lezárt jelentést, bejelentette további tanúk és bizonyítékok előterjesztését, István plébánost, mivel nem jelent meg és nem adott elégtételt, makacssággal vádolta és kérte távolléte ellenére is a tanúvallomás felnyitását és kihirdetését. Ő ekkor István plébánost makacsságban elmarasztaltnak nyilvánította, és elrendelte, hogy idézzék meg a tanúvallomások felnyitására aug. 7-re, majd a végső ítélet meghallgatása végett aug. 9-re. Ez a határidő elérkezvén az esztergomi káptalan uraival rendes bírói széket tartva a következő végső ítéletet hozta: Látva a perbeli bizonyságokat, válaszokat, a pápai oklevelet és a peres okleveleket, a tanúk vallomásait, az okleveleket és mindazokat, amiket a felek szóval és írásban előadtak, továbbá mivel az előtte bemutatott bizonyítékokból többek között megtudta és világossá vált, hogy a Bald-i javadalom a szepesi Szent Márton-egyház plébániájához van csatolva, amely István plébánosé, a Dorancz-i javadalom ellenben ennek az egyháznak kanonoki javadalma volt és ma is az, amelyet eddig István jogtalanul birtokolt és amely János fiát: Simont illeti, akit annak valóságos birtokába be is kell iktatni, István köteles elszámolni a javadalom jövedelmének ama részével, amelyet a javadalomnak Simon által történt elnyerése óta ő vett fel. Mivel pedig a pernyertest kártalanítani kell, végső ítéletével kötelezi Istvánt, hogy Simonnak a per folyamán törvényesen tett költségeit térítse meg. Jelen voltak: Schitnik-i László, az esztergom-zöldmezei Szt. György-egyház, Rychardus fia: Pál, az esztergom-hegyfoki egyház prépostja, Budai János barsi, András komáromi, Sos László nógrádi főesperes, András magister in artibus esztergomi kanonokok. Hártyán, függőpecséttel és közjegyzői jeggyel. Szepesi kápt. mit. 10-2-27. (DF 272705.) - (M.) 928 Aug. 10. (Bude, in Laurentii) Zs. Pozsony megye ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz. Az óbudai apácák panasza szerint, amelyet előtte meg a prelátusok és bárók előtt tettek, Dyozegh nevű birtokukat Mustitius dominus Paznouensis et Juga de Racha gubernatores castri Synthauiensis törvénytelenül elfoglalták. Mivel huiusmodi possessionarias occupationes nolumus simpliciter pertranssire, tartsanak eskü alatt vizsgálatot Dyozegh birtoknak egy helyre összehívott szomszédai és a megye conprovincialis nemesei körében, s ha a panasz helytállónak bizonyul, a birtokba kivetve belőle Mustitius-t és Juga-t - az apácákat a pozsonyi káptalan kiküldöttjének jelenlétében helyezzék vissza és abban őket mindenki ellenében oltalmazzák meg, a hatalmaskodás miatt pedig adassanak teljes elégtételt. Minderről a pozsonyi káptalan tegyen jelentést. Az oklevelet nagyobb magyar királyi pecsétjével erősítteti meg. - A szöveg élén jobb felől: Ad commissionem prelatorum et baronum. Rongált papíron, hátlapján nagypecsét töredékeivel. DL 10371. (Acta eccl. ord. et mon. Poson. 1-6.) (M.)