Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

annak felébe a bírói kiküldöttek jelenlétében beengedni. A felek birtokaikat, kerületeiket és tartozékaikat az eddigi állapotban továbbra is megtartják, a kincsek, hatalmaskodások, kártételek, jogtalanságok, fosztogatások, zálogolások, verekedések, a velük járó bírságok és minden más gaztett miatt közöttük, valamint Benedek felesége és Jakab felesége között bármely bíró előtt fennforgó viszályaikat - kivéve az emberölés, vérontás és csonkítás eseteit - megszüntetik, ezeket meg nem történteknek tekintik, valamennyi egymás ellen szóló perbeli oklevelüket semmiseknek nyilvánítják. In facto instrumentorum úgy rendelkeztek, hogy a felek tartoznak összes eredeti oklevelüket Szt. András nyolcadik napjáig (dec. 7.) az egri káptalanhoz vinni, azokról egymásnak a káptalan átiratában másolatot adni, majd az eredeti okleveleket a káptalan pecsétje alatt ládába zárva az Olnod várban lévő toronyban in una bolta seu testudine, az ajtót saját pecsétjeikkel lezárva, megőrzés végett elhelyezni; amikor pedig szükség van rájuk, nem külön-külön, hanem együttesen, az egri káptalan kiküldöttének jelenlétében elővenni, használat után pedig mindannyiszor előbbi helyére visszatenni azokat. Ha valaki közülük nem vinné el átírás végett a káptalanhoz minden oklevelét, ezek csak a másik féllel szemben, idegenekkel szemben azonban nem, érvénytelenekké válnak. Kikötik azt is, hogyha valamelyik fél a nagy torony ajtaját, amelyhez Simon és Jakab házából van bejárat, elzárja, köteles a toronyba jutáshoz egy másik közös ajtót csináltatni. Mivel pedig Zudar Benedek azt állította, hogy az in dicta civitate Budensi lévő nagy kőház fele őt jogosan megilleti, amint ezt a Simon és Jakab kezén lévő oklevelekkel bizonyítani tudja, amit azonban azok tagadnak azt állítva, hogy náluk nincsen semmiféle olyan oklevél, amely igazolná, hogy Benedek atyját: Zudar Istvánt és magát Benedeket a fenti házból rész illetné, a felek hozzájárulásával elrendelik, hogy Simon és Jakab tartoznak tizenketted magukkal, mindegyikőjük hatodmagával Szt. András nyolcadik napján (dec. 7.) ugyancsak az egri káptalan előtt esküt tenni, hogy nincs náluk semmi olyan oklevél, amely Benedeknek a budai házhoz való jogát bizonyítaná és azt sem tudják, hogy ilyen hol és milyen helyen van, ki állította ki, a káptalannak az eskü letételéről szóló oklevelét pedig tartoznak a felek vízkereszt nyolcadán a király előtt bemutatni. A felek saját mansio seu curia-ik felől határozva elrendelik, hogy Benedek részére Bevlch és Forró birtokokon lévő kúriái helyett Simon és Jakab adjanak ugyanott kúriának alkalmas akkora nagyságú, megfelelő helyen fekvő kimért földet, mint amekkorán ezek a kúriák fekszenek. Ugyancsak Jakab és Simon kötelesek Nadasd birtokon lévő kúriájuk ellenértékeként ugyanezen a birtokon Benedeknek megfelelő helyen kimérve kúriának alkalmas azonos nagyságú földet adni. Elrendelik még, hogy a felek tartoznak megsebesült, megsérült embereiket Szt. András 15. napján (dec. 14.) Forró faluban előállítani és elfogadni, amit ott a bírák nevében az általuk kijelölt öt, négy, vagy legalábbis két ember az egri káptalan kiküldöttének jelenlétében a felek törvényes bizonyítása után elégtételül megítél. Végül azt is belefoglalták az oklevélbe, hogyha a felek bármelyike bármilyen címen a fenti rendelkezéseket akár egészében, akár pedig csak részben is megsértené, azokat nem állná és nem teljesítené, az a másik féllel szemben a jászói konvent előtt és most a bírák előtt is önként vállalt bírságban pervesztessé válik. Zs. 1417. szept. 26-i okl.-ből. DL 10160. (NRA 1547-38.) - Wenzel: Diósgyőr 55, eml. (1416. jan. 17-i kelettel). - BTOE III. 681, részlet. (Uo.)