Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
A KÖZÉPKORI OKLEVELES FORRÁSOK KUTATÁSA ERDÉLYBEN
Középkorinak nem az 1527 előtti, hanem az 1542-ig terjedő időszak okleveleit tekintjük, mert nem a mohácsi csatavesztés (1526), hanem az ország fővárosának, Budának török kézre kerülése (1541) a tényleges korszakváltás időpontja mind a magyar államiság, mind pedig Erdély történetében. A diplomatikai értelemben vett tulajdonképpeni oklevelekhez hozzászámítjuk a missilis leveleket, a számadásokat, összeírásokat, általában az ügyintézés iratait, tehát a gyakorlati (nem irodalmi) íráshasználat minden termékét. Elbeszélő forrásokból vagy törvényekből nyerhető erdélyi adatok csak egészen indokolt esetekben kerülhetnek a regeszták közé, mert ezek külön kiadványokban könnyen fellelhetők. A jelen kötetben az okleveles adatok szegényessége miatt tettünk ilyen kivételt a tatárjárás helyi eseményeiről tájékoztató elbeszélő kútfőkkel, feljegyzésekkel. A kiadvány anyaggyűjtése a középkori Magyarország bármelyik oklevéladójától származó okleveleket illetően az elérhető teljességre törekszik, minden válogatás nélkül. A külföldi kibocsátóktól való oklevelekből azonban eleve csak a nyomtatásban megjelentek feldolgozását tekinti feladatának. Az ismeretlen, de bizonyosan jelentős mennyiségű, külföldön és főként a Vatikánban őrzött levéltári anyag közzététele a jövendő világosan elkülönülő teendője. Tekintettel az erdélyi okleveles források szoros összefonódására a magyarországiakkal, a szétválasztásnál következetesen érvényesített alapelvek szerint járunk el. Erdélyinek minősül minden olyan oklevél, amely a történeti területre, itteni településekre és lakosokra vonatkozik, illetve minden más olyan okleveles írásemlék, amelyik az előbb említettek életének megismeréséhez adatokat szolgáltat. Ha a szövegben felsorolt birtokok között akár csak egyetlen erdélyi akad, az az okmánytárba tartozónak minősül. Az erdélyi kutatás szempontjai döntik el, hogy az ilyen teljes oklevélről vagy pedig csak annak erdélyi vonatkozásáról készített kivonat (regeszta) kerül-e be a kiadványba. Erdélyi eseményeket említő magyarországi oklevelekről az erdélyi vonatkozásaikat latin eredetiben idéző kivonat készül. Pl. ebben a kötetben így jártunk el az V. István ifjabb királysága alatti polgárháború erdélyi eseményeire emlékező oklevél részi etekkel. Erdélyi vajdák, püspökök, egyéb tisztségviselők vagy lakosok magyarországi tevékenységéről vagy birtokairól szóló oklevelek vagy részleteik csak akkor kerülhetnek a kiadványba, ha hatásköröket, összefüggéseket megvilágító vagy egyéb tanulságokkal szolgáló helyi, erdélyi vonatkozásuk van. A sorozat kötetei tehát felölelik — minden válogatás nélkül — az eredetiben vagy XVII. század előtti átiratokban fennmaradt és jelenleg fellelhető összes erdélyi oklevélszöveget. Későbbi másolatban áthagyományozott és a történeti irodalomban eddig nem használt szövegek közül csak azokat veszik figyelembe, amelyek szerepelnek a fentebb ismertetett kéziratos másolatgyűjteményekben. A nagy tömegű, többnyire gondatlanul készült vagy hibásan keltezett egyéb késői másolatok feldolgozására e regesztakötetek elkészülte után kerülhet sor. Ezek nélkül ugyanis nem állapítható meg bizonyosan, hogy melyik másolat őriz máshonnan nem ismert szöveget. Minden regeszta azonos információcsoportokat ölel fel, tekintet nélkül arra, hogy ismeretlen levéltári darabról vagy pedig nyomtatásban már közölt oklevélről készült-e. A régebbi publikációk ugyanis — főként a nem magyar kutatók számára — ma már alig érhetők el könnyebben, mint maguk az eredetiek. Egyébként is csak így biztosítható,
