Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

292 1291 493. [1291.] [Az erdélyi káptalan] előtt Sumbur nemzetségbeli Péter fia: Pál beleegyezését adja, Sándor nevű testvére nevében is, ahhoz, hogy Sumbur nevű testvérük a Doboka vármegyei (in districtu de Doboka) Mauruch nevű földjüket két részletben, összesen 27 márkáért eladta Márton [?] fiainak: Jakabnak és Jánosnak, valamint Myko fia: Albertnek. Egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy nevezett Jakabot és Jánost, Sumbur-ral együttesen megvédik Sándor testvérük esetleges háborgatásával szemben Mowruch zavartalan birtoklásában. Ái 1588-ból az erdélyi káptalani protocollumok MOL-ban őrzött XI. kötetének 30v lapján. Keltezésére vonatkozóan: EM 18/1901. 227—229 (Wertner Mór). — Karácsonyi: Jegyzék 100—101 (1290 körűire keltezve). A fenti keltezés a káptalani regisztrumtöredék rekonstruált rendjéből következik. Vö. Sz 117/1983. 1118—1120 (Györffy György). • Közlés: Ub I. 83 (1260—1300-re keltezve). — Sz 117/1983. 1126—1127 (Györffy György). 494. [1291.] Az erdélyi káptalan Herbord comes fia: Balázs részére átírja saját 1252ben kiadott oklevelét (217. sz.) Zonchel birtok eladásáról, amely a székesegyház felégetésekor elveszett régi pecsétjével volt megerősítve. Ái 1588-ból az erdélyi káptalani protocollumok MOL-ban őrzött XI. kötetének 31.r lapján. Keltezésére vonatkozóan: Sz 27/1893. 47 (Tagányi Károly). — Karácsonyi: Jegyzék 108—109 (1290 körűire keltezve). • Közlés: Sz 117/1983. 1127 (Györffy György). • Regeszta: Ub I. 130 (1277— 1300-ra keltezve). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 334. 495. 1291. Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy a székelyek nemzetségéből (de genere Siculorum) való Benchench fiai: István és Domokos az [V.] István király adományából (293. sz.) bírt Sohthteluk nevű földjüket, a káptalan előbbi privilégiuma szerint, 20 márka finom ezüstért eladták Kelnuk-i Cheel fiainak: Dániel és Salamon comeseknek. Ehhez a most már jelen lévő Myko és a még mindig távol lévő Péter nevű testvérük szintén beleegyezését adta, minek jeleként a káptalan színe előtt átadták a vevőknek [V.] István király szóban forgó adományi eveiét, amely az alábbi módon írja le Sohthteluk föld határát: Incipit enim prima meta a parte orientali a meta térre Iwanche iobagionis castri Albensis Transsilvani, ubi habet metam terream iuxta metam ipsius Iwanche iuxta Morisyum. Inde venit ad partem meridionalem ad metam térre Saxonum de Romoz, ubi habet unam metam iuxta metam térre Romoz. Inde vadit ad metam térre Saxonum de Waras, ubi habet metam. Deinde protenditur ad metam térre Galmar, que est Egidii filii Lewstachii. Exinde iuxta terram Galmar, que pertinet ad Egidium, vadit superius super Morisyum ad terram Iwanche supradicti ad priores metas, aqua Morisii a parte meridionali a meta térre Galmar, que est Egidii, usque terram Iwanche antedicti ipsi térre Sohthteluk remanente, a parte vero septemtrionali villam Gyog contingente, ibique terminatur. Az eladók egyidejűleg kötelezik magukat, hogy Chel fiait és azok utódait megoltalmazzák e birtokban vagy pedig ezzel egyenlő értékű más jószággal kártalanítják. — Méltóságsor. Mihály magister prépost, Gergely éneklő-, Pál őr-, Saul dékánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1320. július 15-i oklevelében, DL 1334 és 1335. — Ái az erdélyi káptalan 1379. június 15-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73760. • Közlés: ÁUO X. 61—62. — SzOkl I. 24—26. — Hur-