Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

A közöletlen oklevél szövege: Excellentissimo dominó suo, Ladislao dei gratia illustri regi Ungarie, Mikus banus inclinationem humilem et omnimoda fidelitatis obsequia cum timore. Cum ob remedium anime bone memorie magistri Emerici karissimi fratris mei meeque saluti cunsulendo [!] quandam posessionem meam in districtu de Torda, iuxta fluvium Aranas adiacentem et existentem Scenthmiklos vocatam, cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis venerabili patri dominó P[etro] episcopo et per eum suis successoribus, episcopatui scilicet Trranssilvano, ad opus ecclesie beati Micaelis [!] archangeli donavimus seu legavimus per eundem dominum P[etrum] episcopum et suos successores perpetuo possidendam, ut per patentes litteras meas exinde confectas plenius edoceri poteritis. Vestram celsitudinem peto suppliciter et instanter peto subiectivis precibus exorando, quatenus pretactam donationem seu legationem meam secundum continentiam prenotatarum litterarum mearum ex solita benignitate vestre magnificentie dicte ecclesie vestre perpetuare dignemini et cum inrefragabili privilegio vestro roborare. [Hátlapján:] Excellentissimo dominó suo L[adislao] dei gratia illustri regi Ungarie. Eredeti, hártyán, hátlapján pajzs alakú zárópecsét töredékével, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277188). Keltezésére vö. a 434. sz. • Regeszta: ErdKLt 17. sz. (tévesen 1286-ra keltezve). 436. 1288. [május 8. után] Lodomér esztergomi érsek az erdélyi szebeni és barcasági vármegyében lévő prépostnak, dékánoknak, plébánosoknak, magyar nemeseknek, szászoknak, székelyeknek és románoknak (preposito, decanis, plebanis universisque nobilibus Ungarorum, Saxonibus, Syculis et Volachis de Cybiniensi et de Burcia comitatibus Transillianis[!]). Minthogy a király nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a tatárokkal, kunokkal, szaracénekkel, nyögérekkel (Neugarium) való és a katolikus kereszténységet veszélyeztető kapcsolatait megszakítja, nem lép szövetségre a tatárokkal, nem veszi feleségül Nohoy leányát, akinek már gyűrűt is küldött, nem küld többé hozzájuk követséget, ezért a tatárokhoz indított királyi követeket vagy azokhoz készülő bárki mást közösítsék ki és tartóztassák le. Egykorú, egyszerű másolat, Párizs, Archives Nationales. Jelzetét nem sikerült megtudnunk. Keltezése azon alapszik, hogy az érseknek ezzel kapcsolatos másik levele május 8-án kelt. Györffy György e levelet fiktívnek, nótáriusi stílusgyakorlatnak tartja, melyet eleve sem elküldésre szántak (Sz 130/1996. 1001—1002.). • Közlés: Sz 44/1910. 8—11 (Karácsonyi János). — Korrespondenzblatt 33/1910. 44 (töredékesen). — Revlst 9/1923. 30—32. (Victor Motogna). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 296—299 (román fordításban). — Makkai—Mezey: Levelek 211—214 (magyar fordításban). — Kristó: Kun László 227—240 (magyar fordításban). • Regeszta: DocVal 31—32. 437. 1288. június 8. (in villa cruciferorum de Torda, f. III. a. Barnabe ap.) László erdélyi alvajda, Nytra-i Péter Kulus-i ispán, Lőrinc fia: Mihály comes, Murun fia: [P]éter [comes?], Kelemen fia: Péter comes Erdélyország által (per regnum Transsilvanum) kirendelt bírák és László alvajda ülnöktársai bizonyítják, hogy — miután Mykula fiai: Keminus és János június 6-án (XXII. d. p. Penthec.) nem fizették meg P[éter] erdélyi püspöknek azt a 160 márkát, mely összegben a birtokain okozott károk megtérítése címén, a [gyulajfehérvári (Albensis eccl.) káptalan, a Torda-i keresztesek és a Kulusmunustra-i apát levele alapján Rorandus erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevelével el-