Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
274 1288 marasztalták őket, és meg sem jelentek, az erdélyországi nemesek (nobilium regni Transsilvani) közgyűlése (generális convocatio) alkalmával hozott döntésüknek megfelelően a püspököt azzal a feltétellel iktatták be — a Torda-i főesperes tanúbizonysága mellett — Vassarhel, Zthara és Zamarteluke föld birtokába, hogy ezek abban az esetben maradnak végérvényesen a püspökségnek, ha Mykula fiai június 24-től (a festő Joh. bapt.) számított egy esztendő leforgása alatt nem tennének eleget fenti fizetési kötelezettségüknek. Eredeti, hártyán, hátlapján pajzs alakú befűggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277193). • Közlés: Katona VII. 981—983. — Szeredai: Series 26—27. — Kósa 32—33. — Bethlen: Darstellung 111—113. — Árpádia 3/1838. 63—64. (Kemény József) — CD V/3. 434—436. — TFirnh 144—145. — Hurmuzaki 1/1. 474—475. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 300—301 (román fordításban). — Jakó— Manolescu 1971. Album 4/b (hasonmással). — Jakó—Manolescu 1987. Album 4/B (hasonmással). • Regeszta: Tentamen 152. sz. — ErdKLt 23. sz. — Ub. I. 158. 438. 1288. [szeptember 3. előtt] [IV.] László király Lőrinc fia: Lőrinc magister serviensének: Tholpos (d) Tamás magisternek kérésére új pecsétje alatt átírja és megerősíti 1286. szeptember 4-i adományi eveiét, egyéb vitéz tettein kívül, különös tekintettel a lázadó kunok ellen vívott Hovd-i csatában, majd a havasokon túlra, a tatárok földjére menekült kunok visszahozásában teljesített szolgálataira, és mert a tatárok betörésekor Wysagrad-ra tett küldetése során megsebesült (preterea etiam cum pro reducendis Cumanis, qui clandestine de regno nostro aufugerunt, de finibus et terminis Tartarorum, quos nemo predecessorum nostrorum peragraverat, ultra alpes collecta multitudine baronum et nobilium regni nostri accessissemus... postremo cum perfida gens Tartarorum regnum nostrum adiisset, idem magister Thomas cum legationibus nostris in Wysagrad per nos esset destinatus, ad nos redeundo per eosdem Tartaros exstitit vulneratus). — Az oklevél Tamás Wac-i püspök keze által kelt. Eredeti, hártyán, kiemelt kezdőbetűkkel, fuggőpecséttel, Usz cs lt (DF 277873). — Ái a szepesi káptalan 1379. május 17-i oklevelében, uo. (DF 277880—1). — Tartalmi ái Lampert országbíró 1320. január 15-i oklevelében, Szirmay cs lt: DL 67415. • Közlés: Wagner: Sáros 302 (kihagyással). — Katona VII. 960—962. — Bárdosy: Supplementum 264—267. — CD V/3. 409^12. — Hurmuzaki 1/1. 484—485. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 292—293 (román fordításban). — Kristó: Históriák 106—107 (töredékesen, magyar fordításban). • Regeszta: Gyárfás II. 454. — RegArp 3499. sz. 439. 1288. szeptember 24. (in Gherardi) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana előtt Péter fia: István Noglak nevű birtokát (in districtu Albensi), a Morus folyó mindkét partján fekvő Medwes, Cheby és Sumugiteluk nevű tartozékaival együtt, 15 márka színezüstért három évre elzálogosítja Kylian magister egyházjogi doktornak, Thylegd-i főesperesnek. E három év alatt a birtokok mindenféle haszonvételét (fóldbér, adó, ajándék, bírság) Kylian magister élvezi. A tulajdonos e jószágait egyedül csak Kyliannak adhatja el. A visszaváltáskor a Kylian által emelt épületek, malmok, házak becsértékét nevezett István köteles megtéríteni. Ha István három év elteltével nem váltaná ki e jószágokat, azok becsértékükön Kylianra szállnak át. Ái III. András királyl293. évi oklevelében (523. sz.), DL 30358. • Közlés: SzOkl IV. 3^4. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 302—303 (román fordításban).
