Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

kében bíráskodási kiváltságot ad. Minthogy kiskorúsága idején az erdélyi püspökség székhelye: Gyulafehérvár (Alba), valamint birtokai: Sard (Fehér vm), Szentkirály (villa Sancti Regis) Torda vármegyében, Culuswar, Gelo/Gylo, Kopus és Keresfev (Culus vm), Herena, Byolokul (Doboka vm), Zylah/Zyloh, Tusnád (Zonuk vm), Ebes (Zatmar vm) és Baratpispuk (Byhor vm) a szászok támadása és az országban folyt háborúskodások miatt lakosaikban nagyon megfogyatkoztak és oda új lakók (inquilini) csak akkor telepednének, ha az ottani lakosok és az odatelepülök kiváltságban részesülnek, ezért Péter püspöknek különösen a Zomus folyó mentén és az erdélyi részekbe vezető út körüli rablóvárak elfoglalásához és lerombolásához nyújtott segítségére való tekintettel megengedi, hogy Gyulafehérvár és a felsorolt falvak régi inquilinusai, valamint a szabad állapotú odatelepülök mentesek legyenek az erdélyi vajda, a megyés ispánok és minden más bíró joghatósága alól, ügyeikben egyedül a püspök és az általa állított bírák ítélhessenek, vagy ha ők ezt elmulasztanák, illetve, ha az ügy súlyossága miatt ők nem lennének illetékesek, ebben az esetben csak a király ítélkezhessek felettük, miként ezt a kiváltságot már [IV.] Béla király megadta a püspökség egyes falvainak (201. sz.) és [V.] István király ezt meg is erősítette oklevelében (291. sz.). Minderről utóbb privilégiumot is állíttat ki számukra. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277185). — III. András király 1291. február 24-i ái ugyanott (DF 277200). • Közlés: Pray: Specimen II. 212—214. — Benkő: Milkovia II. 309—313. — Szeredai: Series 22—24. — Katona VII. 863—865 (töredékesen). — CD V/3. 118—119. — TFimh 127—128. — KvOkl I. 25—27. — Hurmuzaki 1/1. 442-^143. — Ub I. 142—143. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 239—240 (román fordításban). — Kristó: Kun László 84—85 (magyar fordításban). • Regeszta: Tentamen 140. sz. — ErdKLt 12. sz. — Entz 180. — RegArp 3140. sz. 392. 1282. július 19. (XIV. Kai. Augusti) [IV.] László király borsodi várjobbágyokat a cseh király elleni hadjáratban szerzett érdemeikért, valamint Elek nevű rokonuknak a király ellen támadó erdélyi szászok ellen vívott csatában (contra Saxones Transsilvanos, qui contra nostram procedere nitebantur maiestatem) történt haláláért, birtokaikkal együtt, kiemeli a borsodi várjobbágyok közül és az ország nemesei közé sorolja. — Az oklevél Bertalan magister, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, függőpecsét töredékével, Perényi cs lt: DL 70594. • Közlés: ÁUO IX. 330—331. • Regeszta: Ub I. 143. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 242. — RegArp 3151. sz. 393. 12[82. szeptember 3. előtt] [IV.] László király Balázs fia: Domokos kérésére megerősítve átírja előző pecsétje alatt kiállított, 1275. szeptember 14-i pátens oklevelét (337. sz.) — Az oklevél Bertalan magister királyi alkancellár keze által kelt. Ái Lack Jakab és Tamási Henrik fia: János erdélyi vajdák 1408. március 12-i oklevelében, Rettegi cs lt (DF 244517). • Közlés: DIR C, veacul XIII, vol. II. 178 és 501 (1276-ra keltezve, román fordításban is). — RegArp 3168. sz. (a keltezés 1276-ról való javításának indoklásával). 394. 1282. december 10. (Strigonii, V. d. Nicolai) Lodomér esztergomi érsek és ottani örökös ispán, Reynaldus Stolchunbercht-i plébánosnak, a Zibin-i provincia dékánjának