Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

kérésére, megerősítve átírja Fülöp érsek 1264. május 6-án kelt és a Zybin-i domonkosok vicariusának: Péternek, valamint konventjének pecsétje alatt átírt két oklevelét (246., 247. sz.). — Hátlapján feljegyzés a XV. század elejéről: Instud [!] indultum est redactum in publicum instrumentum per Michaelem Fabri publicum notarium. Hic continetur ut sacramenta episcopalia recipére possumus a quocunque episcopo catholico. Item ut nul lus citetur ad Strigonium nisi fuerit prius in iudicio decani. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Szebeni káptalani It, XIV. A, 17/4 (DF 244679). • Közlés: CD V/3. 130. — Schullers Archiv 1/1840. 279—280 (Martin Reschner). — TFirnh 129. — Ub I. 144. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 242—243 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 141. sz. 395. 1282. Miklós erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Szt. Mihály erdélyi egyházának káptalana fogott bírák segítségével kiegyezett Vrbo nevű földje határjelei felől Péter comesszel, Pál fia: Sámsonnal, András fiaival: Miklóssal és Andrással, valamint más Gyoug-i rokonaikkal, akik e földet a káptalan birtokának ismerték el az alábbi megújított határjelek között: Primo incipit in monticulo infra lapidosam viam iuxta arbores harazt, super duabus metis, que quidem dividere incipiunt [terram ipsam] Vrbo a terra predictorum nobilium de Gyoug et tendit per metas terreas aliquantulum versus aquilonem. Abhinc flectitur versus occidentem et venit ad [très] metas simul positas, in quibus sunt lapides. Deinde ascendit versus rivulum, qui dicitur Tulgpotaka et ibi cadit in ipsum rivulum, ubi sunt due mete terree [arboribus applicate?], ac per ipsum rivulum ascendit usque ad [caput eiusdem] et ibi sunt due mete terree arboribus circumfuse. Abhinc per longum spatium eundo venit ad planitiem, ubi sunt due mete terree arboribus circumposite. Deinde eundo cadit in rivulum Bikpotaka vocatum, et illo transito ascendit ad pedem [montis], qui dicitur Gyomai, ubi est terrea meta iuxta caput fontis. Abinde in latere cuiusdam montis ascendendo venit ad metam terream, deinde ad duas metas terreas, et abhinc ad aliam metam terream, et deinde per spissam et nemorosam silvam eundo per magnum spatium in cacumine cuiusdam monticuli est meta terrea, et deinde ascendit versus montem Plys et deciinat in rivulum Vrbo [et per eundem] rivulum ascendit in montem Plys, et in capite ipsius Vrbo sunt due mete, et in vertice montis Plys similiter due mete, et abhinc directe protenditur usque ad alpes. Ái IV. László király 1285. május 27-i oklevelében (409. sz.) DL 30583. — 1622. évi ái: DL 30584 (ahonnan az előbbiben olvashatatlan részeket pótoltuk). • Közlés: TFirnh 129—130. — HOkm VIII. 223—224. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 235—236 (román fordításban). 396. [1282—1294] Roland erdélyi vajda bizonyítja, hogy Tyvis faluban a földbér és egyéb haszonvételek harmada [Gyógyi] Sámson comest, [István magister apját] illeti. Említés László erdélyi vajda 1303. október 16-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255287). A keltezés azon alapszik, hogy Roland a fenti időközben három ízben viselte a vajdai méltóságot. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. I. 34, 385, 434 (román fordításban is, hasonmással). 397. 1283. június 13. (in oct. Penth.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Otman-i Bunna fia: Buthmer/Butmer és fia: Buda Athoman nevű Karazna vármegyei örökjogú