Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

351. [1277.] május 30. (Bude, in quind. Penth.] István kalocsai érsek jelentése [XXL] János pápának a gyulafehérvári székesegyház szászok általi elpusztításáról: Sanctissimo in Christo patri J[ohanni], divina Providentia sacrosancte Romane ecclesie summo pontifíci, Stephanus humilis archiepiscopus Colochensis de Vngaria cum summa obedientia devota pedum oscula beatorum. Inter alia varia orrenda et enormia ecclesiarum vestrarum de regno Vngarie pericula crebris hominum versutiis malignorum fluctuantia destructiones indicibiles seu clades nefandissimas ecclesie Transsilvane, episcopi et totius cleri de eadem per crudelem tyrannidem Saxonum scclcstissimorum inibi habitantium perpetratas quamquam ex toto propter nimiam sue factionis congeriem valeam minimé, in parte tarnen aliqua compellor vestre sanctitati non modica cordis amaritudine propalare. Videlicet quod quidam Saxo, vite detestabilis, nomine Gaan filius Alardi, cum suis complicibus quasi episcopibus nequioribus adeo ipsam ecclcsiam Transsilvanam continuis persecutionibus et rapinis frustratim suis dilaniavit redditibus, quod ad exinanitionem devenerat iam finalem. Qua nec dum contentus, congregata multitudine sue nationis novissime de partibus Transsilvanis, elevato vexillo ecclesiam obsidens kathedralem expugnavit et ea optenta seu occupata dispersis sanctuariis et reliquiis in plateis, calices, libros, cruces, vasa, sigilla capituli, indumenta sacerdotalía et omnia ornamenta ipsius ecclesie, proh dolor, in usus suorum inmundissimorum distribuit sociorum et feritate demum usus tartarica ipsam combussit, octo canonicos, quattuor archidiaconos et alios quamplures sacerdotes ac clericos de choro et circa duo millia Vngarorum utriusque sexus, qui causa defensionis in grémium ecclesie confugerant, in ipsa ecclesia flamme incendio concremavit. Aliasque basilicas omnes Vngarorum, ad quas homines fuge presidio se receperant, combussit similiter plenas hominibus et confregit, hominesque universos gentis Vngarice in ducatu commorantes Transsilvano in quibuscumque latibulis, insulis seu munitionibus deprehendere potuit indiferenter gladio interemit et loci episcopum, canonicos superstites ac clericos, qui vix suam rabiem evaserant deo propitio tamquam proscriptos et exules profugavit. Unde cum preter deum sola spes universorum existatis et refugium clericorum, maximé prelatorum ecclesiarum Vngarie per laicalem insolentiam miserabiliter oppressorum vestram beatitudinem cum summa devotione deprecor et exoro, quatenus super tarn execrabili et inexcogitata eversione, combustione seu vasta desolatione ecclesie memorate, tantique sanguinis ortodoxorum effusione taliter vestra dignetur sanctitas providere, ut restaurationem in predictis, reformationem in destructis prosequi valeat ecclesia sepedicta, et predictorum flagitiosorum [...] ertio fieri possit aliis consimilibus in exemplum. Datum Bude, in quindenis Pentecostes, in convocatione domini regis Vngarie generali. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú pecsét nyomával, Érseki kt, Kalocsa (DF 280223). • Közlés: MKvSz 30/1923. 139—140 (töredékesen, Jakubovich Emil). 352. [1277.] május 30. (Bude, quind. Penth. in convocatione domini regis Ungarie generali) [István] kalocsai érsek, Jób királyi kancellár pécsi, F[ülöp] királynéi kancellár, P[éter] erdélyi és Povka szerémi püspök közli az erdélyi hercegségben (in ducatu Transsilvano) levő és az erdélyi vagy az esztergomi egyházmegyéhez tartozó egyház minden rangú papjával, hogy a király, valamint az országbárók, nemesek és a kunok