Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

közgyűlésén a közbékesség helyreállítása érdekében a királyi és egyházi javakat elfoglaló csendháborítók ellen hozott határozat alapján Alard fia: Gaan-t és erdélyrészi szász bűn­társait, akik a Szt. Mihály-székesegyházat felégették, sok kanonokot, főesperest és hívőt megöltek, az ereklyéket, kereszteket, kelyheket, papi öltözeteket, egyéb kegyszereket, könyveket, az egyház más kincseit elrabolták, az egyházból való kiközösítéssel sújtották. Ezért kerüljenek velük minden kapcsolatot mindaddig, amíg teljes elégtételt nem szol­gáltattak az okozott károkért és elkövetett gaztetteikért. Eredeti, nedvességtől foltos hártyán, hártyaszalagon függő hét pecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277184). A korábban 129l-re keltezett oklevél fenti datálásának indokolása: S. Kiss 28—33 (korábbi irodalommal). Vö. Ub I. 131. • Közlés: Kemény: Notitia I. 97—99. — CD VII/4. 219—221. — TFimh 171—173. — Transilvania 4/1871. 93—94 (tévesen 129l-re keltezve, Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki 1/1. 518—519. — Ub I. 130—132. — Temesváry 58—60 (töredékesen). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 193—195 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 173. sz. (1291-re keltezve). — ErdKLt 9. sz. — Entz 180. 353, 1277. október 13. (in Sancto Emerico, f. IV. p. oct. Mich.) Máté magister erdélyi vajda és Zonuk-i ispán saját lelki üdvösségére a Szt. István király által alapított gyula­fehérvári (AlbTr) Szt. Mihály-egyháznak adományozza azt a 45 márka finom ezüstöt, amelyet október 6-án (in oct. Mich.) Fahyd-i Bertalan fia: Miklós a tőle visszakövetelt birtokai fejében neki kifizetett. Eredetije ismeretlen, kézirata: Kemény: DiplApp I. nr. 47 (Fancsali kanonoknak állítólag a gyulafehérvári káptalani lt-ban volt, de ott jelenleg nem található eredetiről készített másolata nyomán). 1830 körüli hamisít­vány. Kritikája: Karácsonyi: Jegyzék 28—29. — LtKözI 59/1988. 200—201 (Mályusz Elemér). • Közlés: Kurz: Magazin 1/1844. 234 (Joseph Kemény). — Fejér: Initia 241—242. — TFimh 111—112. • Regeszta: Tentamen 127. sz. 354. 1277. A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Gothard comes kérésére kiküldte Vyda-t, a Zoloch-i papot, kinek jelenlétében Gothard és felesége, valamint leányuk, aki Ponyt fia: Abraam magister felesége és az ő férje a következő végrendeletet tette. Gothard comes a leányára hagyta alábbi szolgáit és szolgálónőit: Muzgud-ot, akinek feleségét és Miklós nevű fiát felszabadította; Pentek-et fiaival együtt, akik közül Egyedet és Cheke-t felszabadította; Márkot és testvérét: Móricot; Esied-et, de ennek Péter nevű fiát felszabadította; Kucia szolgáló: Viola nevű leányát, de ennek anyját és Violának Agatha nevű leányát felszabadította; Kucik leányát: Ilonát, de ennek Margit nevű leányát felszabadította; Zustruche szolgálót és Miklós nevű fiát felszabadította; Mihályt, Kozmát, Jaco-t, Poos-t és Myko-t szintén felszabadította. Gothard comes felesége Roff falut úgy hagyta leányukra, hogy gyermektelen halála esetén az a Szűz Mária-szigeti apácákra (dominabus de Insula beaté virginis) szálljon. Ugyanő Scegene szolgálót Román nevű fiával és Scebbed nevű leányával együtt, továbbá Osanna-t és gyermekeit, Censaro-t [?] és gyermekeit felszabadította. Mortunus-t is fel­szabadította Márkus és Márk nevű két fiával együtt, de ennek Benedek nevű fiát leányára hagyta, Rusint és Angles nevű szolgálóival együtt azzal a megkötéssel, hogy ha ő és Gothard gyermektelenül halnának el, összes szolgájuk és szolgálónőjük nyerjenek szabadságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom