Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

melyet Mayád nevű birtoka visszaváltására kölcsönzött tőle. A birtokon úgy osztoztak meg, hogy a földből (in terra socionali/sessionali?) mindkettőjüknek legyen pontosan elhatárolt része és a Sceplok felőli részt István comes, az Vylok felőlit pedig Pál birtokolja. A nagy erdőséget és az ottani vadászatot közös használatban hagyták. — Méltóságsor. Jakab éneklő-, Acus őr-, Constantin dékánkanonok. Eredetije 1835-ben a Kisfaludy cs lt-ban volt, de ott ma nem található. • Közlés: TudGyűjt 1833. V. 108— 109 (hasonmással, Horváth István). — CD VII/3. 28—29. — TFirnh 67—68. — Transilvania 4/1871. 56 (Stefan Moldoveanu). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. 1. 328—329 (román fordításban). — UbBurgenland III. 260—261. • Regeszta: Tentamen 77. sz. 204. 1246. [IV.] Béla király Gyurk fia: Bohma fia: Leustachnak a tatárok elleni harcban elesett rokonai között említi az erdélyi Kekus-i Istvánt (Stephanus de Kekus in partibus Transsilvanis) és Gyalo-i Simont. — Az oklevél Farcasius magister fehérvári prépost, alkancellár keze által kelt. Ái IV. László király 1274. szeptember 7-i hamis oklevelében (RegArp 2550. sz.), melynek eredetijét DL 40119 jelzet alatt őrzik. Hamisítvány hihetőleg a XIV—XV. századból. Kritikájára: Karácsonyi: Jegyzék 18. • Közlés: ÁUO VII. 208. — CodDiplSlov II. 160. • Regeszta: RegArp 843. sz. 205. 1247. június 2. (IV. Non. Iunii) [IV.] Béla király Rembaldusszal, a jeruzsálemi (lerosolimitani) ispotályosok házainak tengereninneni főpraeceptorával (magnó preceptore in partibus cismarinis), a tatárok által a javakban és a népességben okozott pusztítások pótlása, valamint az ország védelme érdekében, az előkelők és bárók bevonásával folytatott hosszas tárgyalások után létrejött megállapodás értelmében Zeurin egész földjét a havasokkal, valamint Ioan és Farcasius kenézségével együtt az Olth folyóig, de Lytuov vajda kenézségének területe nélkül, melyet a románoknak (Olatis) hagy, átengedi az ispotályos testvéreknek, de az ottani jövedelmek felét, az egyháziak kivételével, továbbra is megtartja magának. Az állattenyésztés és földművelés bevételeit az ispotályosoknak, a dunai és a Cheley-i halászatot (piscationes Danubii ac piscine de Cheley) azonban közösnek hagyja. A Lytua földjén lakó románoktól befolyó jövedelmek felét, kivéve Harszoc földjét és tartozékait, szintén az ispotályosoknak engedi át és utasítja az ottani románokat, hogy az ország védelmében fegyveresen segítsék egymást az ispotályosokkal. Az erdélyi aknákból (de quacumque salifodina Ultrasilvana) közös költséggel kitermelt és Bulgáriába, Görög- és Kunországba (versus Bulgáriám, Greciam et Cumaniam) szállított só, valamint a királyi pénz ottani forgalmazásából származó jövedelmen is felefele arányban osztozzanak a király és az ispotályosok. A vérontással kapcsolatos ügyekben az új telepesek a királyi udvarba fellebbezhetnek. Ha [Magyarországot támadás érné, e területek fegyvereseinek ötödrésze, a Bulgária, Görög- és Kunország elleni hadjárat esetén harmadrésze köteles a királyi seregben részt venni. A király az ispotályosoknak adja — a Zeurin és Lytua földjére vonatkozó feltételek mellett — az egész Kunországot is az Olth-tól és az erdélyi havasoktól kezdve (a fluvio Olth et alpibus Ultrasilvanis totam Cumaniam), Szeneslaus román vajda földjének kivételével, mert ezt magának tartja meg. Kunország jövedelmével 25 évig egyedül az ispotályosok rendelkeznek,