Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
A KÖZÉPKORI OKLEVELES FORRÁSOK KUTATÁSA ERDÉLYBEN
Teleki József társaságában többször huzamosabb ideig tartózkodott Pesten és Bécsben. Az előbbi helyen az egyetem tanárai, a császárvárosban pedig Adam Kollár (1718— 1783) és Maximilián Hell (1720—1792), valamint az uralkodó udvarának más tudós személyiségei alkották társaságát. Különösen szoros volt kapcsolata a szász szellemi élet képviselőivel. Ennek köszönhette, hogy hozzáférhetett a szebeni levéltár féltve őrzött okleveleihez. Patrónusa és főrangú ismerősei révén megnyíltak előtte a családi, egyházi és intézményi levéltárak a Királyhágón innen és túl egyaránt. Másolhatott Gyulafehérvár, Lelesz, Jászó, a Magyar Kamara levéltárában és a császári könyvtár kézirattárában. Megfordulhatott Pannonhalmán, de megismerhette Szlavónia levéltárait, a velencei Marciana, a milánói Ambrosiana, a pármai hercegi könyvtár, Prága, Drezda és Göttinga gyűjteményeit. Teleki mentesítette védencét minden egzisztenciális gondtól, hogy teljes erővel dolgozhasson tudományos tervein. Sőt társadalmi tekintélyével tevőlegesen előmozdította kutatásait. Olyan lehetőségeket biztosított tehát Cornidesnek a forrásfeltárásra, amilyenekkel Erdélyben egyetlen kortársa sem rendelkezett. És ő élt is ezekkel a lehetőségekkel. Amikor Cornides 1787-ben váratlanul elhunyt, kéziratos másolatgyűjteményében — félig-meddig meg is szerkesztve — együtt volt a középkori Magyarország addig legrendszeresebb, kritikailag alaposan ellenőrzött oklevéltára. Ennek kéziratát, barát számba vett tudós titkárának összes többi jegyzetével és könyvével együtt, Teleki József megvásárolta, hogy megóvja a szétszóródástól, mely annyi korábbi gyűjteménynek lett a végzete. Cornides tudós hagyatéka a Teleki család pesti könyvtárának részeként 1826 után a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került és mindmáig impozáns bizonyítéka a XVIII. századi magyar forrásfeltárás korszerű színvonalának. Cornides Diplomatariumának 12 ívrét kötete összesen 1732 középkori oklevél szövegét tartotta fenn saját kezű vagy mások által készített másolatokban. Különös szerencse, hogy az erdélyi oklevelek zöme Cornides gondos másolatában maradt reánk. A fentiekre: F. CSANAK DÓRA: Két korszak határán. Bp. 1983. 443—454. KÍSÉRLETEK A FORRÁSKUTATÁS INTÉZMÉNYESÍTÉSÉRE Cornides fenti teljesítményében kétségtelenül szerepe volt a magyar tudományos kutatás, irodalmi és szellemi élet szervezésére tett kortársi kísérleteknek. Bár ezek rövid életűeknek bizonyultak, mégis kiemelték a kutatókat korábbi elszigeteltségükből, kapcsolatot létesítettek közöttük és ezzel mindnyájuk munkáját eredményesebbé tették. Erdélyben Bod Péter 1760. évi javaslata óta érlelődött egy tudós társaság gondolata. Ennek megvalósítására tett kísérletet Batthyány Ignác püspök 1785-bcn, Aranka György (1737— 1817) 1791-ben az Erdélyi Kéziratkiadó Társaság és 1793-ban az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozásával. Ez volt az az időszak, amikor a korábban a tudományok kizárólagos nyelvének tekintett latinnal szemben a nemzeti nyelvek mindenfelé rohamosan tért hódítottak a szakirodalmakban. A kor tudományszervezési kísérletei azonban elsősorban az anyanyelvűség kiterjesztésén fáradoztak. Ennek ellenére Arankáék a középkori okleveleket is gyűjtötték, d^\e^aknrTeitótó|>.feladatként. Gyűjtésüknek ez a
