Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

rum ecclesiarum et deponi debent in domibus privilegiatorum, ubi stabunt sub sigillis salinariorum usque ad predictos terminos et eodem modo onmia serventur a nobis et ab ipsis, sicut dictum est, in terminis supradictis. Ecclesie vero retinebunt de salibus suis ad usus suos hoc modo: Abbatia de Egrus tres timinos, prepositus Orodiensis cum capitulo suo dua milia lapidum..., ecclesia Albensis Transsilvana duo milia zuanorum... Alié vero ecclesie, quarum nomina non exprimuntur, recipiunt ad usum suum, secundum quod prelati earum in animas suas dixerint. Item volumus et consentimus, quod sales in salifodinis non vendantur carius, quam antiquitus vendi consuerunt ecclesiis, que consueverunt emere sales. Pro redditibus vero ecclesiarum, qui actenus subtracti sunt in salibus, exceptis decimis, persolvemus decem milia marcarum per quinque annos continuos. Eredeti, hártyán, két példányban, az egyik arany-, a másik viaszpecséttel, az esztergomi érsekség világi It-ban, Ladula V. Nr. 2—3 (DF 248771). • Közlés: Raynald XXI. 84—85 (töredék). — Pray: Annales I. 237—238 (töredék). — Pray: Specimen II. 57—61. — Pálma I. 637—640 (csonkán). — Katona V. 645—655. — LegEccl II. 343—347. — Kovachich: Vestigia 124—126 (csonkán). — Kovachich: Supplementum I. 10—18. — CD IH/2. 319—326. — MonArp 436—442. — Theiner: MonHung I. 116—119. — TFirnh 54—56 (csonkán). — Knauz: II. Endre 52—62. — MonEcclStrig I. 292—297. — Juhász 337—340 (hasonmással) — Lederer: Szöveggyűjt. I. 334—338 (magyar fordításban). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 264—270 (román fordításban, szeptemberre keltezve). — CodDiplSlov 1.295—298. — Bolla—Rottler: Szemelvények I. 116—121 (töredékesen, magyar fordításban). • Regeszta: MSion 1/1863. 293—294 (Knauz Nándor). — RegArp 500. sz. 169. 1233. Béla királyfi apjának, anyjának és gyermekségétől fogva neki az országban és külföldön teljesített hű szolgálatai jutalmaként Christian fia: Corlardnak adományozza Loysta földjét az Olth folyóba ömlő Lothur vizétől kezdődőleg. — Az oklevél Mátyás Zagrab-i prépost, alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Pous tárnokmester, István fia: András étekfogómester, Oslu fia: Belud pohárnokmester, Solum fia lovászmester, nagy orrú (cum magnó nasu) Dénes vajda. Ái István ifjabb király 1265. évi oklevelében (256. sz.), DL 188. Olvasatához (részben hibás) megjegyzések: EM 18/1901. 223 (Wertner Mór). Az oklevelet Ioan Moga (Probléma Jani Lovistei 37—45) 1374—1387 között keletkezett hamisítványnak minősíti. Az egyébként is szokatlan titulatúrában Kunország és Bulgária szerepeltetése, Mátyás kancellár alkancellárnak nevezése, illetve a Seraphin név Stephanus-ra torzulása még tekinthető a másolás során keletkezett elírásnak. Az azonban, hogy István ifjabb király az ezt átíró 1265. évi oklevelében (256. sz.) saját apját „boldog emlékezetű"-nek nevezi, amikor IV. Béla csak 1270-ben halt meg, valóban gyanút kelthet e szöveg hitelességével szemben. A XIV. század végi hamisítás feltételezése viszont a fenti szövegeket megőrző 1311. évi transsumptum külső ismertetőjelei és írásának a század elejére utaló jellege alapján egyértelműen kizárható. Ezért az oklevelet a kétes hitelű szövegek közé kell besorolnunk. • Közlés: Kovachich: Institutum 46. — CD VII/4. 81—82. — TFirnh 56—57. — Hurmuzaki 1/1. 127. — Ub I. 58. — Schiopul: Andreanum 99—100 (hasonmással). • Regeszta: CD VII/1. 234, XI. 502. — Tentamen 60. sz. — RegArp 602. sz. 170. [1234.] október 11. (Perusii, V. Id. Octobris) [IX.] Gergely pápa [Berthold] aquilejai (Aquileiensi) patriarchának és [Róbert] esztergomi érseknek. A német (Theutonicorum) lovagok Szűz Mária-ispotálya mesterének és rendtársainak panaszából tudja, hogy [II.] András magyar király Burza földjét, mely a Magyarországot sokszor háborgató kunok leggyakoribb útvonalába esik, aranybullával megerősített privilégiumával nekik adományozta, ahol ők az ország védelmére sok költséggel, nagy munkával és vérük ontá-