Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

sával öt erős várat emeltek. A király mégis elvette tőlük ezt a birtokot, majd ismét visszaadta, sőt káraik pótlására a havasokon túli (ultra montes nivium) Kunország egy részét is átengedte nekik. Ok ott is erős várat építettek, melyet a kunok nagy sereggel megtámadtak ugyan, de elfoglalni nem tudtak. S bár sok kunt is keresztény hitre térítettek, a király látva birtokaik virágzó állapotát, erővel kiűzte őket onnan, nem törődve azzal, hogy ők a Szentszék oltalma alatt állanak és egyedül csak a pápának van felettük egyházi joghatósága. Ezek miatt elődje: [III.] Honorius pápa, de ő maga is többször közben járt [II.] András királynál, eredménytelenül, akárcsak a rend mestere is, aki személyesen kereste fel az uralkodót. Ezért halogatás nélkül, hatékony módon hívják fel [II.] András király és fia: Béla figyelmét, hogy a lovagoknak adják vissza birtokaikat, és térítsék meg elszenvedett káraikat. Ha pedig nem járnának eredménnyel, a feleket idézzék perbe, és — beleegyezésük esetén — hozzanak ítéletet is az ügyben, amit egyházi fegyelmi eszközökkel szigorúan tartassanak be, de az ő előzetes engedélye nélkül ne sújtsák az országot kiközösítéssel vagy egyházi tilalommal. Ha ítélkezésükre nem kerülhetne sor, az alaposan előkészített ügyet e levél vételétől számított kilenc hónapon belül terjesszék fel a kúriába ítélethozatal végett. A tanúkat egyházi büntetéssel is szorítsák rá a vallomástételre, és ne vegyék figyelembe az ügyben a Craco-i és a Cuiavia-i püspökhöz, valamint a palestrinai (Prenestinum) választott püspökhöz — annak idején szentszéki legátushoz — küldött levelében foglaltakat. Vatikáni lt, RegVat, vol. 17, fol. 212r—213v. • Közlés: CD III/2. 394—396. — Schullers Archiv 1/1841. 260—262. — TFirnh 57—58. — Theiner: MonHung I. 128 (kivonatosan). — Hurmuzaki 1/1. 129—130 (kivonatosan). — Ub I. 58—60. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 272—273 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 52. sz. — Potthast 9722. sz. 171. [1234.] október 11. (Perusii, V. Id. Octobris) [IX.] Gergely pápa a kunok püspökének. Maga részéről is megerősíti [Róbert] esztergomi érseknek, annak idején a Szentszék kunországi (in provincia Cumanorum) legátusának az egyházmegye határai, a patrónusok kizárólagos papjelölési joga, a papoknak a tizedből járó negyedrész és egyéb kérdések felől írásban kiadott üdvös rendelkezéseit. Vatikáni lt, RegVat, vol. 17, fol. 213v. • Közlés: Theiner: MonHung I. 128. — ÁUO I. 318. — Hurmuzaki 1/1. 130. — Pfeiffer 186—187. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 273—274 (román fordításban). — Táutu 282. • Regeszta: Potthast 9725. sz. 172. [1234.] október 25. (Perusii, VIII. Kai. Novembris) [IX.] Gergely pápa Béla [ifjú] királynak, Magyarország királya elsőszülött fiának. Örömmel értesült a kun püspöktől, hogy [Jakab] palestrinai (Penestrino) választott püspök, akkor szentszéki legátus előtt ígéretet tett, hogy a [keresztény] hitet Magyarországon elterjesztő szent király elődei példáját követve megerősíti a kunok egyházát, gazdagon ellátva azt birtokokkal. Kéri, hogy ígéretét — égi jutalom reményében — királyi bőkezűséggel váltsa valóra. Vatikáni lt, RegVat, vol. 17, fol. 220r. • Közlés: Katona V. 705—706. — CD III/2. 398—399. — Theiner: MonHung I. 130—131. — Hurmuzaki 1/1. 131. — Pfeiffer 187—188. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 274—275 (román fordításban). • Regeszta: Potthast 9750. sz.