Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

lovagokat, noha ők a Szentszék oltalma és kizárólagos egyházi joghatósága alatt állanak. Emiatt elődje: [III.] Honorius pápa és ő maga is többször közbenjárt a lovagok érdekében, de eredménytelenül, ahogyan a rend mestere is hiába kereste fel a királyt. Ezért most újból felszólítja őt a lovagok birtokainak visszaadására és káraik megtérítésére saját lelkiismereti nyugalmának és jó hírnevének megőrzése érdekében. Vatikáni lt, RegVat, vol. 15, fol. 92r—v. • Közlés: CD III/2. 246—248. — Schullers Archiv 1/1841. 255— 258. — TFirnh 46--48. — Theiner: MonHung I. 96. — Hurmuzaki 1/1. 117—118. — Ub I. 52—53. — Auvray 644. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 247 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 52. sz. — Potthast 8732. sz. 163. 1231. Béla királyfi (rex primogenitus) megemlékezve arról, hogy Szt. István király Magyarországot (terram Hungarorum) Szűz Mária oltalmába ajánlotta, a felesleges örökadományoknak az erdélyi részekben való visszavétele során erdélyi szász lovagjainak (milites nostros Saxones Vltrasilvanos): Johannes Latinus fiainak: Corrardusnak és Dánielnek Fehéregyház (villa Albe ecclesie), Homuspotoc, Sarpotoc és Voldorf (villa Latina) nevű négy faluját és Oplid falubeli népeiket felmenti minden adó és teher alól, beleértve a szebeniek (Scibiensibus) részére szedett adót is. E falvakba az adószedők be sem léphetnek. Nevezettek csupán évi három fertő aranyat tartoznak fizetni karácsony táján (circa Nat. domini) a királynak, de hadbavonulásuk idején ezt a pénzt is saját szükségletükre fordíthatják. — Az oklevél Mátyás Zagrab-i prépost, kancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Pous tárnokmester, Chac étekfogómester, Solum fia: Posa lovászmester, Opud fia: Mihály pohárnokmester, Rátolt testvére: Iula erdélyi vajda. Ái István királyfi 1257. évi oklevelében (226. sz.), DL 42. Schiopul (Andreanum 90—98) a szöveget kétes hitelességűnek minősíti. • Közlés: Katona V. 586—587. — Pray: Syntagma 96—97. — CD III/2. 253. — TFirnh 49 (mindegyik csonkán). — Wenzel: Adalék 16—17. — ÁUO XI. 236—237. — Hurmuzaki 1/1. 120—121. — Ub I. 54—55. — Schiopul: Andreanum 89 (hasonmással). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 32—33, 394—395 (román fordításban is). • Regeszta: Tentamen 54. sz. — RegArp 595. sz. 164. 1231. Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy Peech fia: Jovb a Morus folyó melletti Gunbas birtok Kege-től vásárolt felét, melynek másik felét Kege ifjú korában Szt. Mihály egyháza káptalanénak ajándékozta, rokonai: Sámson, Vs, Obus és valamint a szomszédok: Povsa vajda és Tóbiás comes beleegyezésével, 20 márka ezüstért örök áron eladta Mihály fia: Obus-nak, örökösei nevében is szavatosságot vállalva megoltalmazásukra. Ái az erdélyi káptalan 1280. évi oklevelében (382. sz.), DL 29094. • Közlés: CD III/2. 266—267. — TFirnh 48—49. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 255—256 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 57. sz. — RegArp 481. sz. 165. 1231. Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Bord-i Wydh fia: Gál a románok földjén levő Zumbuthel-el határos Bője nevű földjét, melyet Stuya fia: Buyul pénzen vásárolt, visszaadja Chorus fia: Thrulh-nak, mert tudomására jutott, hogy e birtok