Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

abban az időben, amikor a románok földje még a bolgároké volt, Fugros-hoz tartozott, és az ő elődei birtokolták nemzedékeken át. Eredetije ismeretlen, kézirata: Kemény: DiplApp 1. nr. 7 (ái a kolozsmonostori konvent 1601. évi állítólagos oklevelében, mely Gyulafehérvári Dobó József másolatában maradt volna fenn. Ezt Hene Ferenc nagyprépost 1834-ben adta volna át Kemény Józsefnek átírás végett). Teljesen használhatatlan, otromba hamisítvány az 1830-as évekből. Kritikája: Sz 27/1893. 55—56 (Tagányi Károly). — Karácsonyi: Jegyzék 14—15. — LtKözl 59/1988. 199 (Mályusz Elemér). • Közlés: Kurz: Magazin 1/1844. 176—177; 2/1846. 261—262 (Joseph Kemény). — TFirnh 50. — Transilvania 4/1871. 23^14 (Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki 1/1. 120. — Ub I. 55. • Regeszta: Tentamen 56. sz. — DocVal 16—17. 166. [1232.] augusztus 31. (Anagnie, II. Kai. Septembris) [IX.] Gergely pápa [Jakab] palestrinai (Prenestrino) választott püspöknek, a Szentszék legátusának. A német (Theotonicorum) lovagok Szűz Mária-ispotálya mesterének és rendtársainak panaszából tudja, hogy [II.] András magyar király Burza földjét, mely a Magyarországot sokszor háborgató kunok leggyakoribb útvonalába esik, aranybullával megerősített privilégiumával nekik adományozta, ahol ők az ország védelmére sok költséggel, nagy munkával és vérük ontásával öt erős várat emeltek. A király mégis elvette tőlük ezt a birtokot, majd ismét visszaadta, sőt káraik pótlására a havasokon túli (ultra montem nivium) Kunország egy részét is átengedte nekik. Ok ott is erős várat építettek, melyet a kunok nagy sereggel megtámadtak ugyan, de elfoglalni nem tudtak. S bár sok kunt is keresztény hitre térítettek, a király látva birtokaik virágzó állapotát, erővel kiűzte őket onnan, nem törődve azzal, hogy ők a Szentszék oltalma alatt állnak, és egyedül csak a pápának van felettük egyházi joghatósága. Ezek miatt elődje: [III.] Honorius pápa, de ő maga is többször közbenjárt [II]. András királynál, eredménytelenül, akárcsak a rend mestere is, aki személyesen kereste fel az uralkodót. Ezért most menjen el a királyhoz, valamint Béla nevű fiához és kérje tőlük a lovagok birtokainak visszaadását, továbbá káraik megtérítését. Ha ez sem járna eredménnyel, a feleket idézze perbe, és — beleegyezésük esetén — hozzon az ügyben ítéletet, melyet egyházi fegyelmi eszközökkel szigorúan foganatosítson, anélkül azonban, hogy az országot kiközösítéssel vagy egyházi tilalommal sújtaná az ő előzetes külön engedélye nélkül. Ha erre nem kerülne sor, az alaposan előkészített ügyet terjessze fel a kúriába ítélethozatal végett. A tanúkat egyházi büntetéssel is szorítsa rá a vallomástételre, tekintet nélkül az ebben az ügyben a Craco-i és a Cuiavia-i püspökhöz küldött levelében foglaltakra. Vatikáni lt, RegVat, vol. 16, fol. 17r—v. — Ái Fülöp fermói püspök, pápai legátus 1278. december 28-i oklevelében (361. sz.), egykor a königsbergi Historisches Staatsarchivban, jelenleg a berlini Geheimes Staatsarchiv-ban, Preussischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung (Königsberg), Nr. 29-2 (DF 291416). • Közlés: Katona V. 604—607. — CD III/2. 303—306. — Bethlen: Darstellung 101—103. — Schullers Archiv 1/1841. 258—260. — TFirnh 51—53. — Theiner: MonHung I. 106—107. — Hurmuzaki 1/1. 123—124. — Gyárfás II. 398. — Ub I. 55—57. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 256—258 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 58. sz. — Strehlke 158. — Potthast 8993, sz. 167. [1232.] október 22. (Anagnie, XI. Kai. Novembris) [IX.] Gergely pápa [Jakab] palestrinai (Prenestrino) választott püspöknek, a Szentszék legátusának. Miután a [Rajnáid] erdélyi (Ultrasilvano) püspök és a Clusa-i apát, illetve konvent között a monostor