Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
Boralt-ig, a Sebus-i székelyek földjével és Daraus földdel együtt, megszüntetve az ottani többi ispánságot, a szebeni (Chybiniensis) ispán kizárólagos joghatósága alatt egyetlen néppé egyesíti, kiváltságaikat és kötelezettségeiket részletesen szabályozza az alábbi módon: A szebeni ispán föléjük senki mást nem állíthat, csak köztük lakó és a nép által választott személyeket. Kamara haszna címén évente 500 márka ezüstöt fizessenek (egy márkára — [III.] Béla király rendelkezése értelmében — ötödfél szebeni súlyú fertót kölni — Coloniensi — dénárral számítva). E kötelezettség alól a praedialistákat vagy különleges mentességgel nem rendelkező más személyeket se véve ki. A fenti adót összegyűjtő királyi kiküldötteknek naponta három latot (lotones) tartoznak adni. A király által személyesen vezetett seregbe az országon belül 500 katonát, a határokon túlra 100-at, illetve, ha más vezeti a hadat, 50-et küldjenek. Papjaikat szabadon választhatják, a tizedet ezeknek fizetik. Felettük csak a király vagy a szebeni ispán ítélkezhet. A románok és besenyők nekik adományozott erdejét és vizeit ezekkel közösen használják. Egyetlen, a király és a mágnások előtt szintén ismeretes pecsétjük legyen. Szt. György, István király és Szt. Márton ünnepe táján nyolc napon át szabadon szerezhessenek maguknak apró sót. Az erdőket és vizeket illető jogokat szegényeik és gazdagjaik egyaránt élvezzék. Területükön senki se szerezhessen a királytól adománybirtokot. A királynak három, a vajdának két vendéglátással (descensus) tartozzanak. Kereskedőik az ország egész területén vám nélkül közlekedhessenek. Saját vásáraik szintén vámmentességet élvezzenek. Ái I. Károly király 1317. május 25-i oklevelében, Szeben város lt, Urk. 1/3 (DF 244568). Ennek további átiratai ugyanott: Urk. 1/18 (DF 244583). — 1/42 (DF 244607). — 1/53 (DF 244618). — 11/37 (DF 244682). — 11/53 (DF 244698). — 11/54 (DF 244699). — 11/55 (DF 244700). — H/73 (DF 244718). — 11/87 (DF 244731). — 11/430 (DF 245074). — 11/545 (DF 245188). — Ái Ország Mihály nádor 1478. április 24-i oklevelében, Brassó város lt, Privilegia, Nr. 214 (DF 247041). • Közlés: A nagyszámú, de vegyes értékű korábbi közlések felsorolása: Ub I. 32. Alább csak az újabb, tudományos követelményeknek megfelelő fontosabb közléseket említjük meg: Benkő: Transsilvania I. 439^42. — Katona V. 455—459. — CD III/l. 441—445. — TFirnh 28—31. — Arhivu 2/1868. 351—354 (Timoteu Cipariu). — Teleki: Hunyadiak XII. 294—296. — Hurmuzaki 1/1. 83—85. — Ub I. 32—35. — Marczali: Enchiridion 145—147. — §chiopul: Andreanum 10—12 (hasonmással). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 208—210, 383—384 (román fordításban is). — Német fordítás: Die siebenbürger Sachsen 149—156. — Schuler v. Libloy: Matériáién 33—38. — Uő: Siebenbürg. Rechtsgeschichte l 2 . 115—120. — Wagner: Quellén 15—19 (hasonmással). — Hasonmás: Újházi 6. sz. • Regeszta: Tentamen 34. sz. — VerArch 15/1880. 169 (Albert Amlacher). — RegArp 413. sz. — DocVal 10—15. — TSzle 7/1964. 3 (Györffy György). 133. [1225.] június 10. (Tibure, IV. Id. Iunii) [III.] Honorius pápa a Borza-i német (Theotonicorum) lovagok Szűz Mária-rendháza praeceptorának és rendtagjainak. Megkapta a magyar király részéről tapasztalható sérelmeikről és fenyegetésekről tájékoztató levelüket. Helyesen jártak el, hogy mesterük és a Szentszék különleges engedélye nélkül e fenyegetések és megfélemlítések ellenére sem hagyták el a király által nekik adományozott földet, melynek birtokában a Szentszék is megerősítette őket. Ügyükben magának a királynak és másoknak is írt. Reméli, hogy az uralkodó jóakaratából megtarthatják birtokukat. Vatikáni lt, RegVat, vol. 13, fol. 66r. • Közlés: CD III/2. 41—42. — Schullers Archiv 1/1841. 240. — TFirnh 31. — Theiner: MonHung I. 58. — Hurmuzaki 1/1. 89—90. — Ub I. 36. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 213 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 35. sz. — Potthast 7427. sz.
