Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

28. [1199.] december 15. (Laterani, XVIII. Kai. Ianuarii) [III.] Ince pápa Henrik magistert, az erdélyi (Ultrasilvanensis) Szt. Mihály-egyház kanonokját megerősíti ottani javadalmában (prebendam). Vatikáni lt, RegVat, vol. 4, fol. 206v. • Közlés: Baluzius I. 503. — Katona IV. 537 (töredékesen). — CD II. 349. — Migne CCXIV. 809. — TFirnh XVII. — DIR C, veacul XI—XIII. vol. I. 15 (román fordításban). — Hageneder II. 459. • Regeszta: Potthast 904. sz. — Ub I. 527. 29. [1202—1203 körül] Imre király az Orod-i prépost: Rikhard kérésére megerősíti és átírja [III.] Béla király 1177. évi könyv alakú oklevelét (13. és 14. sz.), mely felsorolja az aradi Szt. Márton-egyház valamennyi birtokát azok határaival és a szolgáló népek neveivel együtt. E szintén könyv alakban kiállított terjedelmes oklevél teljes szövegében nem maradt fenn, de egyes részeit kivonatos másolatok megőrizték a csanádi káptalan 1323., 1334. évi, valamint a váci káptalan 1337. évi átírásában (DL 30405, 30488, 30571, 30572). A fenti keltezés azon alapszik, hogy Imre csak 1202-től fogva viselte Szerbia királyának címét. Vö. RegArp 202. sz. és Borsa: Arad 210. • Közlés: CD VII/4. 67—69. — TFirnh 5—6. — Ub I. 3. — HOkm VIII. 11—12 (mindegyik 1197-re keltezve). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 21—26, 363—367 (román fordításban is). • Regeszta: RegArp 202. sz. — ZsOkl I. 2043. sz. 30. 1204. Imre király az erdélyi németek között (inter Theutonicos Transilvanenses) Riuetel faluban lakó Johannes Latinus-t és örököseit szolgálataiért felmenti a németek és más hasonló rendűek kötelezettségei alól, szabadságot ad nekik a királyi udvarban való tartózkodásra, szerzett és ezután szerzendő birtokaikat, házaikat mindenféle adó és vám alól mentesíti, csak fegyveres szolgálatra kötelezi őket a hasonló szabadságot élvezők módján. Ügyeikben csak a király vagy a királyi jobbágyok fiai felett bíráskodó személy ítélkezhet. — Az oklevél Péter fehérvári prépost, kancellár keze által kelt. — Méltóságsor. János kalocsai érsek, Ugrin győri püspök, választott esztergomi érsek, Calanus pécsi, Dezső Chanad-i, Simon Warad-i, Vilmos erdélyi (Ultrasilvano) püspök; Benedek nádor, Ypochyus bán Bach-i ispán, Jula nyitrai és udvari ispán, Tiburcius Budrug-i és Chepan Suprun-i ispán. Ai István királyfi 1257. évi oklevelében (226. sz.), DL 42. Schiopul (Andreanum 90—98) kétes hitelességűnek minősíti, Györffy (TörtFöldr II. 203) pedig feltételezi, hogy a fenti szövegbe interpolatio történt. • Közlés: ÁUO I. 91—92. — Wenzel: Adalék 13—14. — Hurmuzaki 1/1. 50—51. — Ub I. 7—8. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 28—29, 368 (román fordításban is). • Regeszta: ÁUO XI. 82. — RegArp 210. sz. — CodDipISlov I. 107. 31. 1205. [II.] András király megállapítja az Egrus/Egrys-i apátság jószágainak, köztük Monera/Munera birtoknak a határait. Említés Váradjai Péter erdélyi alvajda 1367. május 8-i oklevelében, DL 28894. — Ái a kolozsmonostori konvent 1367. július 4-i (DL 30394), Lackfi Miklós erdélyi vajda 1368. június 4—13 között kelt (DL 5358) és Lackfi Imre erdélyi vajda 1372. április 19-i oklevelében (DL 5980). Az említés szerint a szöveg az apátság okleveleit tartalmazó, könyv alakú gyűjteményben volt. • Közlés: Ub II. 295. • Regeszta: RegArp 220. sz. — DIR C, veacul XI—XIII. vol. I. 30.