Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

néven Oliuanthfalua birtokot Lucafalua felöl meg akarták határoltatni. Az alperes azon bejelentése után, hogy Lucafalua birtokról határlevele van, amelyet kész bemutatni, hosszas pereskedés elteltével 1411 vízkeresztjének nyolcadán a felperesek előterjesztették a kapornaki konvent 1292. jan. 13-i oklevelét, amely szerint Endrech fiai: Detricus és Dethmar, másrészről Tamás mester fiai: Demeter és Tamás, Wuas fiai: András és Jakab Ollar-i nemesek eladják Olyuanth comes földje melletti közös földjüket nyolc márkáért Olyuanth comes-nek, majd felszólították Lucafalua-i Miklóst, hogy ő is mutassa be oklevelét. - Az alperes ekkor beismerte, hogy nincs semmiféle határlevele; arra hivatkozott ellenben, hogy a felperesek azt a Lucafalua birtok határain belül fekvő rétet és földet, amelyet atyja: Miklós elzálogosított Tompa (dictus) Andrásnak, a felperesek atyjának, a határjárás alkalmával a saját Olyuanthfalua nevű birtokukhoz akarták csatolni. Egyszersmind bemutatta a vasvári káptalan 1410. aug. 25-i átiratában ugyanannak 1376. aug. 20-i oklevelét, amely szerint az alperes atyja, László fia: Miklós fenetum quinque falcastrorum iuxta silvam Kerekbereg ab aquilone et terram in latitudine eiusdem usque fluvium Zala et magnam viam adiacentem az erdővel együtt elzálogosítja Tompa (dictus) Andrásnak tizenöt dénárpenzáért. - A nádor, mivel a birtokok határának megállapítása nélkül nem tudott ítéletet mondani, felkérte a zalai konventet, hogy először a felperesek Olyuanthfalua nevű birtokát határolja meg az ő kijelölésük szerint a kapornaki konvent oklevelében leírt határjelek alapján Lukafalua felől, és ha az alperes nem mond ellent, mindegyik felet hagyja meg a határjelekkel elkülönített birtokban; ha azonban az alperes ellentmond, akkor ennek kijelölése szerint Lukafalua-nak Olyuantfalua felőli határát állapítsa meg, ez alkalommal is meghagyva mindkét felet - feltéve, hogy a felperesek nem mondanak ellent - az elkülönített birtokban; ha pedig a felek nem tudnának megegyezni, becsülje meg és értékelje fel a két határkijelölés közötti vitás földet, azt is megállapítva, hogy melyik fél határkijelölése a helyesebb, s melyik van a vitás területnek egészen vagy részben birtokában. Szt. Jakab tizenötödik napjának nyolcadán (aug. 15.) a felek bemutatták a konvent jelentését, ekkor azonban Ollar-i Miklós, az alperes képviselője bejelentette, hogy a nádor bírói meghagyását ő jobban tudja végrehajtani, mire a nádor három márka bírság letétele mellett hozzájárult az eljárás megismétléséhez. Az alperes távolmaradása miatt, miután a per a nádortól rationabiliter Rozgon-i Simon országbíró elé került, ez az alperest ötszáz és a perbeli ellenfélnek járó hetvennyolc márka bírság megfizetésére kötelezve, megidéztette 1412. Kisaszszony-nap nyolcadára. Innen a per előbb az országbíró oklevelével, majd az országbíróság megüresedvén, az ő okleveleivel elhalasztatva, a most múlt Szt. Jakab nyolcadán került sor tárgyalására. A felperesek ekkor bemutatták a vasvári káptalan oklevelét, amely szerint az alperes nem járt el a nádor bírói meghagyása szerint, majd Lucafalua-i Lukács fia: Mihály, aki beavatkozott a perbe, előadta, hogy Olyuanthfalua és Lucafalwa birtokok egymástól kölcsönösen el vannak határolva, és bemutatta a vasvári káptalan 1414. aug. 24-i átiratában ennek 1391. júl. 13-i oklevelét, amely szerint Ollar-i László fiai: Lukács és Miklós, valamint az alia Ollar-i János fiai: András és Dénes, Simon fia: Mihály, István és fia: Loránd kijelentve, hogy meg nem történteknek tekintik minden, egymás ellen elkövetett hatalmaskodásukat, kiegyeznek László fiai Ollar más néven Lucafalua nevű és András, Dénes, Mihály, Loránd és István Ollar más néven Olyuanthfalua nevü birtokai között lévő vitás föld ügyében, és birtokaikat az oklevélben leírt határjelekkel egymástól elkülönítik oly módon, hogy