Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

2465 Szept. 9. (in Wyssegrad, 40. die oct. Iacobi) Garai Miklós nádor Polyák János felesége, Gyanfalwa-i Mykus fia: Miklós fia: Péter leánya: Katalin leánya: Erzsébet részére átírja a szepesi káptalan 1308. jún. 29-i és 1317. júl. 12-i okleveleit, amelyek szerint Goblinus fráter Frowyni de Lucha/frater Freuini civis de Leucha Geanfalua/ Gean villa huszonnégy kúriájából 1308-ban tizennyolcat megvásárolt, majd 1317-ben eladott Mykus fiainak: Lászlónak és Miklósnak, valamint Herrico filio matris ipsorum, filio Nicolai. Az okleveleket Polyák Jánosnak felesége nevében előadott követelésére - mint őt is megilletőket - az említett Lugyna-i Mykus fia: László fia: Kosa fia: János, ennek leánya: Erzsébet asszony és veje: Achel György mutatták be. Hártyán, függőpecséttel. Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1414-102. (DF 220778.) 2466 Szept. 9. (in Vyssegrad, 40. die oct. Iacobi) Garai Miklós nádor ítéletlevele. A múlt évi Szt. György nyolcadán, amidőn unacum regni nobilibus pro faciendo moderativo iudicio causantibus sedentibus ítélkezett, Bews-i István fia: János bírói széke előtt megjelenve bemutatta az ő 1412. jún. 20-i (ZsO III. 2314), a pozsonyi káptalan 1413. máj. 21-i (621) és a sági konvent 1413. máj. 31-i (676) okleveleit, és Zenthgyurgh-i GrofTh Péter, Eberhard és Márton részéről elégtételadás megítélését kérte. Erre az alpereseket, akik azonban egyetlen egyszer sem jöttek el, megidéztette a pozsonyi káptalan által először Chetherthekhel nevű birtokukon, majd kétszer Iwan nevű birtokukon, végül pedig a Mária Magdolna előtti pénteken in civitate Posoniensi, szombaton Samaría opidum-ban, majd hétfőn (júl. 20., 21., 23.) Gellye opidum-ban három vásáron való kikiáltással Szt. Jakab nyolcadára, a felszaporodott negyvenöt márka bírság megfizetése végett is. A felperes ekkor bemutatta előbb az ő 1412. jan. 15-én (ZsO III. 1585) és a pozsonyi káptalan 1412. ápr. 8-án (ZsO III. 1945) kelt oklevelét, azután Szécsényi Frank országbíró 1399. máj. 2-i (ZsO I. 5844) és a pozsonyi káptalan 1399. aug. 11-i oklevelét, amely szerint Zenthgyurgh-i Péter fia: Themmel Szt. Jakab tizenötödik napján (aug. 8.) a megítélt esküt nem tette le; végül pedig a következő két oklevelet: 1. 1405. nov. 12. Szécsényi Frank országbíró (ZsO II. 4246 és 2. 1407. márc. 7. Zs. (ZsO II. 5346), majd ítéletet kért. Előtte Pozsonyban kötött megállapodásuk szerint Bews-i István fia: János, más részről Groffh Péter, ifjabb Themlynus fiai: Eberhard és Márton megegyeztek, hogy összes perükben, főleg ebben a hatalmaskodás! ügyben, amelyben Themmel bán pervesztessé lett, négy fogott bíró döntésének vetik alá magukat, és kimondották, hogy a döntést elutasító fél köteles Pál mester ítéletét elfogadni; ha ezt a felperes nem tenné meg, elveszíti minden keresetét, ha pedig a domini de Zentgyurgh vonakodnak, ellenfelük lesz velük szemben pernyertes. A fogott bírák propter discordiam et arduitatem causarum az ügyet ítélettel lezárni nem tudván, a pert bírság nélkül Pál mester elé halasztották, aki vállalta, hogy Saagh faluban levő házában - miután tartózkodása idejéről az egyik fél a másikat a pozsonyi káptalan által tizenkét nappal korábban értesíti - meghallgatja a feleket, megvizsgálja okleveleiket, és dönt ügyükben. A pozsonyi káptalan fel is szólította Groffh Pétert és Eberhardot, hogy a Nereus, Achilleus és Pangratius ünnepe utáni péntektől számított tizenkét napon belül jelenjenek meg Saagh faluban, ők azonban a tizenkettedik napon, Orbán-nap utáni kedden (1413. máj. 30.) távol maradtak, hiába vártak rájuk egész nap Bews-i Pál mester és az előbbi fogott bírái. Mivel ugyanúgy eredménytelen maradt háromszori, végül három vásáron való kikiál-