Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)
Danouch-i Loránd fia: Balázs, Thapolcha-i Miklós fia: István, Gorbonok-i Garab fia: Leusták, Beludouch-i Tamás fia: Balázs, Tamás fia: Mathey de eadem és Glogoncha-i magnus János fia: Tamás. Ezért az alperest: Zenthmihal-i Sándor fiát: Ivánt, aki az eskütétel alkalmával nem jelent meg, minthogy nem kívánják hatalmaskodásait impune pertransire, ne alii ab eo exemplati ad similia maleficia perpetranda se apponere presumpmant, sed potius pena ipsius quoslibet alios a tante presumptionis audacia restringat, az elkövetett hatalmaskodásai miatt in facto potentie elmarasztalják auctoritate nostra iudiciaria mediante. Papíron, hátlapján négy pecsét nyomával. DL 103449. (Batthyány cs. lt., Jelzet nélküli oki.) 1 A de szócska tollban maradt. 1190 Okt. 15. 1 (apud S. Antonium extra muros Florentinos, XVIII. Kai. Nov. anno IV.) XXIII. János pápa nyilatkozatot tesz az Vsk-i János pécsi prépost számára 1410. máj. 25-én kiadott oklevelei kapcsolatáról. Az említett napon motu proprio et auctoritate apostolica letörölt róla omnem infamie maculam sive notam, amely azért került rá, mert noha IX. Bonifác azzal a feltétellel adta az akkor a veszprémi egyházmegyei budai Szűz Mária-plébániaegyház birtokában lévő Jánosnak a pécsi prépostságot, que dignitas maior post pontificalem in eadem ecclesia existit, hogy hét éven belül el kell cserélnie e javadalmak egyikét a megtartottal összeférő vei, vagy a hét év elteltével le kell mondania a plébániáról, ő kánoni felmentés nélkül a megadott határidőn túl évekig megtartotta a két javadalmat. Ugyanekkor - más levelében - motu et auctoritate similibus neki adta a prépostságot és a plébániaegyházat - amelyekről János előzőleg előtte lemondott -, s engedélyezte, hogy javadalmait élete végéig megtartsa, vagy tetszése szerint elcserélve másik két össze nem férő javadalmat tartson meg (ZsO II. 7612). Ugyanaznap successive - más levelekben - egy-egy kanonokságot adott neki a meisseni, olmützi, boroszlói, prágai Szt. Apollinaris és a prope Pragam lévő vysehradi társaskáptalanban, fenntartva számára ugyanezekben az egyházakban egy-egy prebendát, valamint cum cura vei sine cura méltóságot (ZsO II. 7610 és 7613). Minthogy a perben, amelyet János jelenleg a törvényes időben elfogadott boroszlói, meisseni és olmützi kanonokságok és prebendák miatt in palatio apostolico folytat, fölmerült, hogy az első két oklevélben nem történik említés a harmadikról, s ez utóbbiban az első kettőről, s egyesek, akik a szükségesnél többre kíváncsiak, tudni kívánták, hogy ezeket az egyforma keltezésű okleveleket an simul et semel, an per intervallum seu sub distinctione alicuius temporis adta-e számára; ezennel auctoritate et motu similibus kijelenti, hogy előbb azokat az okleveleket adta neki, amelyekben ipsum Iohannem habilitavimus, s ismét ráruházta a plébániaegyházat és prépostságot, és successive etiam eadem die per aliquod temporis intervallum adta a kanonokságokról cum reservatione prebendarum ac dignitatis seu personatus vei officii szóló okleveleket; ezért ipsas nostras litteras nulla potuisse aut posse surreptione vei oreptione notari. Franciscus de mandato de Agello. - A szöveg élén: F. de Montepolitiano. Ar. Vatikáni lt., Reg. Lat. vol. 172. fol. Í71a-b. (DF 288723.) - Másik bejegyzése: Uo. vol. 184. fol. 235a-236a. (DF 288782.) Ennek éléről azonban hiányzik F. de Montepolitiano neve és az Ar. kézjegy. Rep. Germ. III. 251, reg. 1 Az eredeti dátummeghatározás hibás.
