A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tönzi egy reformcentrikus, szerkezetátalakító gazdaságpolitika végrehajtását. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gazdasági és politikai reformok sorsa nagymértékben az MSZMP-től függ. Pártunk azonban e reformok végigvitelére mostani állapotában nem alkalmas. Másrészt az új arculat, a korszerű politikai működési mód megtalálása és az ellenséges törekvések hatásának csökkentése is csak akkor várható, ha a ma belső küzdelmektől terhelt, a romló közhangulat nyomása alatt vergődő MSZMP nem veszít további teret a közéletben. Ez a tér ugyanis ma jórészt üresen, nyitva áll a politikai élet új szereplői, ellenfeleink előtt, amelyet egyelőre ők sem képesek [még] kitölteni. 1988 májusa

5 után a párt új vezetése néhány egyszerűnek látszó előfeltevésre alapozta tevékenységét. Nem hiszem azonban, hogy bármelyikünk is számított volna arra, hogy mekkora nehézségekkel találkozunk a megújulás során, bár azt tudtuk, hogy a pártértekezlet önmagában még nem teremtette meg a fordulat minden szükséges feltételét. Gazdasági területen a párt fő feladatának a fizetésképtelenség elkerülését és a szerkezetátalakításhoz szükséges feltételek megteremtését jelölte meg. Az országos pártértekezlet azonban igazi áttörést a politikai intézményrendszer reformjának meghirdetésével hozott. A radikális fordulat lényege: a politikai pluralizmus elismerése, a párt és az állam szétválasztása, a párt kezdődő demokratizálása és a nyilvánosság minden korábbit meghaladó kibontakozása. Ebben az elgondolásban a párt és az állam elkülönítése teremti meg annak lehetőségét, hogy a párt valódi politikai mozgalommá váljon. Ez szükségszerűen az állami intézmények politikai szerepének növeléséhez vezetett, és ezzel egyidejűleg a párt jelentős mértékben közelebb került igazi rendeltetéséhez. A pártvezetés úgy vélte, hogy az alsó- és középszintek megnövekedett önállósága, a demokratizmus bővülése nagymértékben fokozza majd a párttagság aktivitását. Az MSZMP a cselekvési terét, politizáló erejét kívánta bővíteni azzal, hogy megkezdte a múlt kritikus, a korábbi hibáktól elhatárolódó értékelését, valamint azzal, hogy korszerű szocializmust hirdető, vonzó program megalkotását tűzte ki célul. A májusban elhatározott politikai döntések, valamint a személyi változások eredményeként az országban a politikai közhangulat átmenetileg javult. Ez optimizmussal töltötte el a párttagságot és a vezetőséget is, ami elsősorban a pártértekezletek hangulatából fakadt. A demokratizmus irányába tett nagy lépésnek tűnt, hogy az új pártvezetőséget éppen a tagság nyomására választották meg. Mindez azt a hamis tudatot alakította ki a párttagságban, hogy a dolog nehezén túljutottunk, és elfedte azt a tényt, hogy egy minőségileg merőben más, új helyzettel kell szembenéznünk. Vagyis azzal, hogy az anyagi jólét állandó emelésére épített, közel 30 évig tartó közmegegyezés véglegesen felbomlott; a gazdaság teljesítménye hosszú ideje, lassan már tíz esztendeje stagnál, relatív teljesítmény hiány jellemzi, és évtizedes szocialista, vagy annak hitt értékek iránt megrendült a bizalom. Lassan ismertük fel, hogy a belpolitikai feszültségek alapvető oka a gazdaságban keresendő. De ezért nem lehet a gazdaságot önmagában felelőssé tenni. Ugyanis az elmúlt évtizedekben egy torz gyakorlat alakult ki. Mindenekelőtt országos szintű kérdésekben a párt központi vezető testületei és apparátusa indokolatlanul nagy döntési hatásköröket vont magához. Átvállalva ezzel — és ezt most érezzük igazán — a döntések következményeinek felelősségét is. A munkahelyen ugyanak1092