A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A vállalatok állami tulajdonának átalakításakor meg kell határozni és törvényes előírásokkal el kell választani egymástól egyrészt a tőkék gyarapításában érdekelt vagyonkezelők, másrészt a vállalatokat működtető, a tőkét hasznosító vállalkozók és menedzserek, harmadrészt a munkások és alkalmazottak feladatkörét. Ezzel kell megakadályozni a nemzeti vagyon elherdálását, a vagyon rövid távú munkavállalói érdekek alapján történő felélését és a menedzseri hatalommal való visszaélést egyaránt. A közszolgáltatásokat nyújtó állami tulajdon és a vállalatokban működő köztulajdon hasznosítását a parlament ellenőrizze. 13. A közösségi tulajdon is több formában él gazdaságunkban, s formáit a tulajdonreform során szaporítani kívánjuk. Az állami gyámkodás alól felszabaduló, a szabad és önkéntes szövetkezésen alapuló szövetkezeti tulajdon a közösségi tulajdon legfontosabb formája. Az államigazgatási tulajdon reformja során kezd kialakulni a települések, önkormányzatok tulajdona, amelyeknél a tulajdonosi funkciókat a helyi népképviseletek, önkormányzatok gyakorolják. Tágítja e formák körét a különféle egyesülések, szervezetek és alapítványok tulajdona is. 14. A létbiztonság szempontjából különös jelentőségű a társadalombiztosítási intézmények tulajdonának megjelenése. A befizetésekből felhalmozódó tulajdonnal az intézmények a biztosítottak javára maguk rendelkezzenek. A társadalombiztosítási alapok vállalati részvényekbe fektetése egyik módja lehet az intézményi vagyon gyarapításának. 15. Fel kell adnunk makacs előítéleteinket a magántulajdonnal szemben. A magántulajdon a növekedés nélkülözhetetlen hajtóereje. Az együttműködés erősödik a gazdaságban, s ez a magántulajdont is bekapcsolhatja a közösségi tulajdonrendszerekbe, biztosítva hasznosulását nemcsak tulajdonosa, hanem az egész társadalom javára. Ezt szolgálhatja, ha a magánmegtakarításokat vállalati részvényekbe fektetik, vagy ha a kismagántulajdon a háttériparban hasznosul. Egy-egy tulajdonforma valóságos társadalmi jelentőségét, elfogadhatóságát azon kell lemérnünk, hogy működésével mennyire járul hozzá a társadalom boldogulásához. Iá Elkötelezzük magunkat a tulajdonformák sokszínűsége mellett, alkotmányosan is garantálni kívánjuk a különböző formák (köztük a külföldi tulajdon) esélyegyenlőségét és a tulajdonlás biztonságát. A gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás a tulajdon új meg új formáinak létrejöttét igényli. Az embereknek és közösségeiknek legyen joguk a tulajdonforma szabad megválasztásához és változtatásához: bármely tulajdonformából lehessen joghátrányok nélkül bármely másikra váltani. A végső szót az egyenlő esélyű formák közötti versenynek kell kimondania: minden területen győzzön a hatékonyabb és selejteződjék ki az alkalmatlan. A hatékonyság mértéke a (egyéni és közösségi) vagyon hosszú távú gyarapodása. A tőketulajdonosok és vállalkozók megjelenése, illetve szerepének növekedése mellett is biztosítani kell a munkások és alkalmazottak részvételét a gazdálkodás ügyeiben. A dolgozók érdekvédelmét a szakszervezetek, illetve más típusú szakmai munkásképviseletek erőteljes és célirányos — pártunk által aktívan támogatandó — tevékenysége valósítsa meg. 17. Gazdaságunknak olyan piacgazdasággá kell válnia, amely egyesíti a nyereségelv alapján működő versenypiacot és a nem nyereségelvű területeket. Ez a modern gazdaság és társadalom velejárója, s nem politikai engedmény. A piacnak nemcsak a termékekre, hanem a termelés alapvető tényezőire: a munkaerőre, a tőkére (részvények, kötvények stb.), a földre és az információkra is ki kell terjednie. A föld tényleges értékén alapuló földpiac és a földbérlet felszabadítása az agrárszektor fellendülésének nélkülözhetetlen feltétele. A piac sok vonatkozásban önmagát szervezi és javítja, ha szereplőit olyan helyzetbe hozzuk, hogy kizárólag a fogyasztók és felhasználók igényeinek kielégítése révén élhetnek meg. A piac felszabadításának első lépése ezért az állami támogatások leépítése, rendszerük átalakítása, a megmérettetés alóli kibúvók felszámolása. Pártunk megköveteli a versenyben alulmaradt vállalatok dolgozóinak gazdaságon kívüli megsegítését a negatív hatások mérséklésével, az oktatás és átképzés fejlesztésével, új munkahelyek létesítésével. 18. Meg kell teremteni a piacgazdaság alapvető feltételét: a korszerű, kiszámítható, stabil és rugalmas pénzügyi rendszert. A pénzpiac és egyben az egész gazdaság hatékony működésének záloga a forint átválthatósága. Átváltható pénz nélkül nincs megfelelő kölcsönhatás a külső és belső piac között, külpiaci nyitás nélkül pedig nem alakulhat ki valóságos belső piac sem. 19. A gazdaság tengelyében különböző tulajdonú vállalkozásoknak kell állniuk, sokasodásukhoz vállalkozásbarát politikára van szükség. Gazdasági és jogi eszközökkel egyaránt elő kell mozdítani a kis- és középüzemek térnyerését, miközben nem szabad korlátozni az eredményes nagyvállalatok fejlődését sem. Gazdasági esélyegyenlőséget kell biztosítani az agrárszféra gazdaságainak, vállalatainak is. 20. Nem értünk egyet azzal a követeléssel, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból, de a piac kiépülésével meg kell változnia az állam szerepének. Az államnak — miként a világ összes fejlett 1834