A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ban elkötelezett híve a demokratikus szocializmusnak. Nem tartalmi okok miatt, nem alkalmatlanság miatt mondom tehát azt, hogy váltani kell, hanem mert hitele mind a párttagság, mind a társadalom szélesebb rétegeiben felmorzsolódott. Másodlagos ebben [a helyzetben], hogy mekkora az ő lépéseinek, tetteinek a szerepe, és mekkora a helyzetből adódó objektivitás. Hozzá kell tenni, szerintem az utóbbi a domináns, és attól félek, hogy a következő években sokan kerülhetünk még hasonló helyzetbe. A következtetést azonban a párt érdekében véleményem szerint le kell vonni. Egy sikeres kongresszus előkészítésének, és egy jó választási szereplésnek az érdekében ma népszerű, új emberek kellenek a párt élére. Berecz Frigyes elvtárs említette, hogy először program, azután ahhoz válasszunk embereket. En is ezt tartom a logikus útnak, tiszta, világos helyzetben. De ma nincs tiszta, világos helyzet. Ma ahhoz, hogy eljuthassunk oda, hogy e feltétel szerint lehessen dolgozni, amit ő mondott, az induló hitelt meg kell szerezni. Ezt pedig ma csak személyek hitelére építve lehet elérni, mert azt tapasztaljuk, hogy minden program, minden szó devalválódik pillanatok alatt. A hívó jel a társadalomban ma csak néhány név lehet, amivel ez a párt el tud indulni. Szeretném azt is hozzátenni, a mi pártunk alapvetően más helyzetben van, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt. Nálunk az ország nyolc-tíz legnépszerűbb, legismertebb politikusa ebben a pártban van, és az ellenzék, a sajtó komoly támogatásával sem tudott féléves munkával hasonló kaliberű politikusokat kitermelni, felmutatni, hogy úgy mondjam, a tömegtájékoztatásban megcsinálni. Akkor ezekkel a nevekkel, ezekkel az emberekkel kell nekünk csatába indulni. Ezért én azt javaslom, hogy Nyers Rezsőt válasszuk meg a párt elnökének, Pozsgay Imrét vagy Németh Miklóst a párt főtitkárának, és említettem már, hogy melléjük fiatal, a pártmozgalomban tapasztalatokkal rendelkező embereket bízzunk meg a konkrét ügyek vitelére. Nem azért, mert ők hibátlanok lennének, hanem azért, mert ma csak velük szerezheti vissza ez a párt a tekintélyét, és készülhet fel nagy eséllyel a kongresszusra, majd a választásokra. Aki ezt személyes indulatokból vagy egyébből nem képes elfogadni, az az én véleményem szerint a pártot sodorhatja veszélybe. Tudom, hogy a személyi döntések önmagukban még nem hoznak megoldást (morajlás a teremben, hosszan), tudom, hogy a személyi döntések önmagukban nem jelenthetnek még megoldást, de ez adhatja meg a hátteret az egyébként előkészített (figyelmeztető csengőszó) és nagy jelentőségű döntések eredményes végrehajtásához. Köszönöm szépen. IVANYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Dudla József, utána pedig Gáspár Antalné következik. DUDLA JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én is úgy ítélem meg, hogy itt a referátum is szólt róla, hogy a párt elég nehéz helyzetben van. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy bizonyos területeken a szétesés állapotában van, sőt a mai központi bizottsági ülést [sic!], az eddig elhangzottakat figyelembe véve, azt is mondhatom, hogy drámai helyzet alakul ki. Úgy látom, hogy a szárnyak között a pártot szárnyszegettnek ítélik, nagyon sokan szárnyszegetté váltak. Egyetértek abban Nyers elvtárssal, miszerint elég nagy hisztéria van a pártban. Azt nem tudom viszont megmondani, hogy ez a hisztériakeltés milyen arányú és mértékű, mennyiben alulról és fölfelé, és mennyiben fölülről lefelé gyűrűzik és táplálkozik. Attól tartok, hogy a hisztéria elcsendesítése, keletkezésének kizárása ma nagyobb mértékben a központtól függ, nagyobb mértékben, miközben sok do1148