A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Egészében: az MSZMP jelenleg „beszorult" saját gazdaságpolitikai kényszerei — kormánya, a szakszervezetek és a többi érdekvédelmi szervezet, illetve az ellenzék felől érkező kihívások — közé. A párt megváltozott politikai vonala, szerepfelfogása, egész vezetői garnitúrája nem eredményezte még a párt arculatának megváltozását. Régi arculatunk már a múlté, az új még nem körvonalazódott. A jelenlegi tendenciák változatlan folytatódása esetén a párt tekintélye, befolyása, működőképessége, taglétszáma tovább fog csökkenni. Nem az okoz feszültséget, hogy a pártban vita van, hogy platformok, áramlatok keletkeznek, hanem az, hogy alacsony a politikai kultúránk, és nem mutatkoznak egy magasabb rendű egység körvonalai. A párt szétesése fenyeget: az egyes áramlatok képviselői kilépéssel-kizárással példálóznak arra az esetre, ha a kongresszus nem az elképzeléseiknek megfelelően végződne. A Központi Bizottság csak olyan megújulást támogat, amely a párt centrumának megerősödését, a modellváltásban, az átfogó reformban érdekelt erők tömörítését eredményezi. Nem lehet öncélú politikai tevékenységünk, hanem erőfeszítéseinknek e gazdasági-társadalmi problémák megoldását kell eredményezniük. 11. Az ellenzék tényleges társadalmi befolyásáról, szervezettségéről nehéz pontos képet alkotni. Mindenesetre a pótválasztások arról tanúskodnak, hogy a városi középrétegek körében jelentős számú támogatóval rendelkeznek, s meglehetősen nagy lehetett az MSZMP-t „büntető" szavazatok aránya. Az ellenzéken belül jelentős belső differenciálódás megy végbe, mégis az Ellenzéki Kerekasztalban tömörült szervezetek láthatóan félre tudták tenni belső ellentéteiket, és egységes álláspontot alakítottak ki a békés átmenettel, az úgynevezett sarkalatos törvényekkel kapcsolatban. Tényleges alternatívát egyelőre csak az SZDSZ fogalmazott meg az MSZMP elképzeléseivel szemben. A legnagyobb népszerűségre mégis a Magyar Demokrata Fórum tett szert. Az ellenzéki szervezetek térnyerése lényegében a gazdasági válság okozta rossz társadalmi közérzet átpolitizálásával történik. Egyoldalúan helyezik előtérbe a múltért viselt MSZMP-felelősséget, a nemzeti öntudatot, az erkölcsi-morális kötelezettséget formálják politikai tőkévé, és az utóbbi időben egyre nyíltabb kommunistaellenes megnyilvánulások is tapasztalhatók. Sikerrel igyekeznek elhalványítani a modellváltással, a békés átmenettel kapcsolatos MSZMP-kezdeményezést, s úgy beállítani, mintha az általuk ránk kényszerített, kicsikart engedmény lenne. 12. Nagy hatást gyakorol a belpolitikai életre a nyilvánosság, mivel rendkívüli mértékben felnagyítja a mégoly csekély befolyású nézetek hatókörét. A fő feszültség nem abból származik, hogy kiépül az ellenzék saját kommunikációs rendszere, hanem abból, hogy a Rádió és a Televízió fölött hovatovább csak az ellenzék befolyása érvényesül. Visszaütnek a korábban elkövetett hibák is. A szakmailag alkalmatlan, általunk oda erőltetett káderek most ellenünk forduló túllicitálással igyekeznek múltjukat feledtetni. Az intézmények vezetőinek nincs tekintélyük, igaz, a kormánytól sem kapnak politikai támogatást. 13. A társadalom jelentős része a megélhetés gondjai, az évtizedes depolitizáltság következtében távol tartja magát a közélettől. A gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása, főleg az infláció, a belátható időn belüli javulás lehetetlenségének érzése, a szociális feszültségek fokozódása, az MSZMP védekezésbe szorulása, az ellenzék előretörése a tömegkommunikációban, a nemzeti érzelmekre apellálás kihat a „csendes többség" politikai magatartására. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor az MSZMP elveszíti esélyét arra, hogy a választásokon felsorakoztassa a választók mérvadó részét. Különös ellentmondás, hogy ezt a kérdést generációs síkon is értelmezni lehet. A legnagyobb hátrányok a fiatalokkal szemben halmozódtak fel, ezért nagy a csábítás, hogy a választások szempontjaira tekintettel az MSZMP a nyugdíjasok felé forduljon és — legalábbis átmenetileg — elfogadja az ifjúsági status quót. Az MSZMP az utóbbi időben teljes autonómiát biztosított az ifjúsági szervezetek tevékenysége számára. De a modellváltással együtt járó korszerűsítést a párt ifjúságpolitikai koncepciójának hiánya kíséri. Az elmúlt évben az MSZMP és a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek közötti hagyományos, pártirányítás jellegű kapcsolat megszűnt, de nem került a helyébe egy új, partneri viszonyokon alapuló együttműködés. E szervek jogos társadalmi igényeket közvetítenek, és az MSZMP-től törekvéseik, követeléseik támogatását várják. Hosszabb távon a párt magatartásától teszik függővé politikai orientációjukat. Kétségtelen tény, hogy az MSZMP nem szentelt kellő figyelmet ennek a kérdésnek, és elhanyagolta az új társadalmi kezdeményezések, valamint a társadalmi szervezetekben zajló megújulási folyamatok támogatását. Erőnket túlságosan lekötötte a párton belüli küzdelem, az ellenzéki és alternatív szervezetekkel folyó tárgyalássorozat. 14. Az állami szervek, a parlament, a kormány, a közigazgatási szervezet működésében a pártál1717