A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lam megszűnése gyökeres változást hozott: az önállóság következtében teljes felelősséggel végzik munkájukat. Az MSZMP-nek új feltételek között kell politikai befolyása megőrzésére, irányvonala érvényre juttatására törekednie. A vezető tisztségviselők és a középszintű vezetők jelentős része párt­tag, aki alkalmazkodni próbál a jelenlegi, ellentmondásos átmenethez. Az MSZMP vezetése nem nyújt megfelelő segítséget ahhoz, hogy az eligazodás egyszerűbb, a mind gyakrabban szükséges önál­ló állásfoglalás számunkra kedvező legyen. Ezért az elbizonytalanodás jelei figyelhetők meg az appa­rátusban és a fegyveres testületekben. A szociális és infrastrukturális igények kielégítésére közismerten nem áll rendelkezésre elegendő eszköz. Az ebből fakadó elégedetlenség, a közvélemény szigorodása, az ellenzéki pártok kihívása mind nagyobb erőfeszítésekre készteti a közigazgatásban dolgozókat. Az MSZMP-nek mindeddig nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia az e területen dolgozók helytállásából. 15. A gazdasági helyzet alakulása közismert. Az adósságállomány nagysága, valamint a szerkezet átalakulásának lassúsága következtében a gazdaság normális működése, az életszínvonal változatlan­sága esetén is nő az eladósodás. Az adósságválság kezeléséhez és a struktúraváltás meggyorsításához jelentős külső támogatásra, minimális belső társadalmi konszenzusra és erős MSZMP-re lenne szükség. 1989 eddig eltelt hónapjaiban kedvező elmozdulások figyelhetők meg a piaci kényszer növekedésé­ben, az ipari hatékonyság javulásában, a tőkés exportban. Kedvezőnek tekinthető, hogy az import­és bérliberalizálás nem vezetett az inflációs spirál elszabadulására. Sajátos jelenség, hogy a gazdálkodók alkupozíciója — az exportkényszer megmaradása, a politikai lehetőségek kitágulása és az itt is érvényesülő versenyhelyzet következtében — igen erős maradt. A helyzetet bonyolítja, hogy az érdekegyeztetési mechanizmus felső- és középszinten nem működik. Amíg a vállalati, szövetkezeti szférában a tervezettet jóval meghaladó a bérkiáramlás, addig az inflá­ció súlyos konfrontációt eredményez a munkavállalói érdeket védelmező szakszervezet és a kormány között. Még törlesztési kötelezettségeinket figyelembe véve is lassan halad a veszteséges tevékenysé­gek felszámolása. Ebben az évben a lakosság reáljövedelme átlagosan nem csökkent, a társadalmi közérzet ennek el­lenére tovább romlott. A magyarázatot erre egyrészt egy sajátos társadalomlélektani jelenség: a stag­nálás tömeges élménye adja meg. Másrészt az átlagok mögött az is meghúzódik, hogy a nagyvárosi középrétegek lemaradása gyorsult fel, míg a legalacsonyabb jövedelműek helyzete stabilizálódott. A középrétegek közül azok helyzete rosszabbodott, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak többletmunkához és -jövedelmekhez jutni, vagy nem képesek bevételeiket eltitkolni, illetve akiknek több eltartottról kell gondoskodniuk. Az elszegényedés tehát elsősorban ebben a csoportban terjed. Az érdekérvényesítő képességük azonban jóval erősebb, mint a legszegényebbekké, ezért az ő véle­ményük formálja erőteljesen a közvéleményt. Azt a tényt, hogy a legalacsonyabb jövedelműek helyzetét sikerült stabilizálni, a társadalom és ma­guk az érintettek sem honorálják. Az MSZMP és a kormány legnagyobb gondja, hogy kellő anyagi eszközök, infrastrukturális háttér és politikai támogatás hiányában a valódi szerkezetátalakítással együtt járó társadalmi konfliktusok a terjes destabilizálódással fenyegetnek. 16. Az MSZMP nemzetközi tevékenységét az elmúlt másfél évben a társadalmi-gazdasági megúju­lás ügyének, a nemzeti érdekeknek a korábbiaknál határozottabb képviselete jellemezte. Igyekeztünk kihasználni a szovjet kül- és belpolitikában bekövetkezett fordulatból, a kelet—nyugati kapcsolatok javulásából adódó lehetőségeket. Nyitást hajtottunk végre a fejlett tőkés országok irányában, fel kívánunk zárkózni a világgazdaság­ban zajló modernizációs és integrációs folyamatokhoz. E törekvéseinket a nyugati partnerek szimpá­tiával fogadják, de magatartásukban sajátos kettősség figyelhető meg: aggódnak az ország (és a tér­ség) destabilizálódása miatt, ugyanakkor alaposan mérlegelik a tényleges támogatást jelentő intézkedéseiket; óvnak a politikai sietségtől, egyúttal újabb és újabb szigorító lépéseket és garanciákat kérnek adósságaink finanszírozásáért és a (csekély) működő tőke beáramlásáért cserébe. Az MSZMP továbbra is stratégiai jelentőséget tulajdonít a szocialista országokhoz, a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatainak. Erre a kapcsolatrendszerre ma tehertételként hat, hogy a mindenütt érez­hető válság, a belső nehézségek fokozódása következtében nem következett be fordulat a gazdasági és politikai együttműködésben. Sőt, több szocialista országgal kifejezetten feszültté váltak kapcsolata­ink. Egyedül a Varsói Szerződés fejlesztési irányaiban mutatkozik egyetértés. Új, kedvezőtlen jelenség, hogy bár az SZKP vezetése megértéssel és bizalommal viseltetik politi­kánk iránt, fenntartásai erősödtek, és ma már több gyakorlati megoldásunkkal nem azonosul. Nehezült a helyzet azokkal az országokkal fenntartott kapcsolatainkban, ahol a mi modellváltási kísérletünk belpolitikai kihatásokkal jár. 1718

Next

/
Oldalképek
Tartalom