A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

megoldás. Én bíztam benne, hogy valaki elmondja helyettem, és rekedt hangommal nem kell elmondani a javaslatomat, de nem tették meg, ezért elmondom. Valaki már mondta, hogy ugyanúgy bárkit meg lehet választani bármilyen vezető tisztségre, ha nem szavazati jogú küldött. Furcsa nekem mondani, én nem vagyok küldött, de azért megteszem [sic!], hogy véleményem szerint annak a húszegynéhány embernek le kellene mondani a küldötti jogáról azért, hogy ez a testület egységesen vegyen részt a kongresszuson. Véleményem szerint olyan vad irányzatok, elképzelések nem várhatók a kongresszuson, hogy az egész testület, beleértve a vezetőket is, vonuljon ki, vagy esetleg vonuljon fel a karzatra vendégként, és úgy számoljon be a kongresszuson a végzett munkáról. Tehát én azt javaslom, gondolják végig, és miért teszem ezt a javaslatot? Azt hiszem, hogy lesz egy jó néhány ember — a többségünk ilyen lesz —, aki ezután nem fog a legmagasabb szintű testületben dolgozni, de arra a tapasztalatra, amit mi szereztünk egynéhány év alatt a Központi Bizottságban és különböző szinteken, valószínűleg szüksége lesz ennek a mozgalomnak, ennek a pártnak, hogy ki-ki a maga környezetében bizonyos szinteken még tovább is kamatoztassa, és a párt érdekében tevékenykedjen. Higgyék el, hogy azoknak az embereknek, akik most véletlen folytán — mert mi nem tehetünk róla, hogy nem lettünk kongresszusi küldöttek — nem kerülünk küldöttként a kongresszusra, esetleg nem is biztos, hogy részt veszünk rajta, ezzel megbélyegeznek bennünket, és ki-ki a maga környezetében nem mer tisztességgel, becsülettel, kiegyenesedve odaállni ezután tagsága elé, és dolgozni, harcolni azért, hogy az MSZMP a választásokon tisztességgel, becsülettel, helytálljon. NYERS REZSŐ elvtárs: Következik Penk elvtárs, utána Medgyessy elvtárs. PENK MÁRTON elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Meghívottként veszek részt a tanácskozáson, és egyetlenegy témához, az ominózus részvétel kérdéséhez szeretnék szólni. Én úgy érzékeltem a párttagság körében ekörül kialakult vitát, hogy egyszerűen a párton belüli demokratikus döntési folyamatok indultak el, ez működik. Emlékeztetni szeretném a Központi Bizottság tagjait arra, hogy a kongresszus összehívásáról is nagyon nagy vita folyt a párttagság körében. A Központi Bizottság, érzékelve azokat a véleményeket, amelyek egyre markánsabban fogalmazódtak meg a kongresszus iránti igényként, döntött úgy, hogy a kongresszust összehívja. Nos, az eltelt időszak folyamatainak, központi bizottsági munkájának is az értékelése az a sokszínűség, vélemény-sokszínűség, amelyik ebben a kérdésben megjelent a párttagság körében. En úgy gondolom, hogy nem kell csodálkozni, hiszen a Központi Bizottság tagjainak egy része is elmondta, hogy miért látja így. A Központi Bizottság mint testület nem mindenki, nem minden párttag, a párttagok nem minden csoportja előtt kapott bizalmat. Akár a túlzottan radikálisok előtt azért nem, mert nem volt eléggé radikális, a hagyományosabb értékek előtt azért, mert túlzottan radikális volt, és még nagyon sokféle kritika érte a Központi Bizottságot. Szeretném azt azonban elmondani, hogy nálunk nem így vetődött fel a kérdés, mint ahogy Kovács elvtárs megfogalmazta. Most, amikor a küldöttcsoportunk ebben a témában állást foglalt, nem úgy vetődött föl, hogy egyáltalán részt vegyen-e a Központi Bizottság a kongresszuson szavazati joggal, hanem arról foglaltunk ál1685