A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lást, hogy a személyi kérdésekig kapjanak a Központi Bizottság tagjai mandátumot, tehát tulajdonképpen a C-variáció szerint foglaltunk állást. Nem tudom, hogy milyen módon került számításba, úgy érzem, hogy a szavazatok összeszámlálásánál, de másutt is előfordulhatott ilyen tisztázatlanság. Én úgy gondolom, hogy a kongresszusi küldöttek nem annyira érzelemtől áthatottan és telítetten foglaltak és foglalnak állást ebben a kérdésben, mint ahogy a Központi Bizottság tagjainál tapasztaltam. És meggyőződésem az, hogy a kongresszusi küldöttek — ha módot kapnak arra, hogy ezt a kérdést mérlegeljék —, a túlnyomó többségük józanul fogja mérlegelni a kérdést. Volt a javaslatunknak egy olyan része is, nálunk is a többség úgy foglalt állást, hogy a személyi döntéseknél már ne vegyenek részt a testület tagjai a döntésekben, ugyanakkor a Központi Bizottság sok tagja bizalmat kapna. Nálunk két olyan központi bizottsági tag van a megyéből, aki a korábbi állásponthoz tartva magát, nem jelöltette magát kongresszusi küldöttnek, de meggyőződésem, hogy amennyiben indult volna, mandátumot kapott volna, és bizonyára sok központi bizottsági tag [van] még abban a helyzetben, ha lehetőséget kap, vagy lát az indulásra, akkor megmérette volna magát. Van olyan központi bizottsági tagunk is, a dunaújvárosi első titkár, akinek a városi küldöttértekezlet bizalmat szavazott, mandátumot nem, mert nagyon korán tartották meg az értekezletet, és kifejezetten állást foglaltak abban, és kérik a kongresszustól, kaphasson mandátumot a korábbi központi bizottsági állásfoglalás értelmében. Nos, a javaslatunknak azt a részét szeretném megfontolásra ajánlani — meggyőződésem, hogy a kialakult helyzetből is egyfajta kiutat jelenthet —, ha nagyon pontosan feltett kérdésekről a megyei küldöttcsoportok, a területi küldöttcsoportok állást foglalhatnak, a hozzájuk, a területükön tevékenykedő küldöttekről tudnak véleményt mondani. Ezzel elkerülhető az — ami kétségtelenül igaz —, hogy mondjuk a Fejér megyei küldöttek nem ismerik a Központi Bizottság tagjai teljes összetételének tevékenységét, de a Fejér megyei küldöttekről nagyon pontos és részletes véleményt tudnak mondani. És úgy gondolom, hogy a kialakult helyzetben a nagyon kategorikus döntések nem lennének célszerűek, és bármennyire nehéz is, valószínű, több központi bizottsági tag nem fog a kongresszuson mandátumot kapni. Talán a kongresszuson a küldöttekre kellene bízni ebben a kérdésben a döntést, nem a Központi Bizottságnak előre eldönteni. Köszönöm. NYERS REZSŐ elvtárs: Medgyessy Péter elvtárs következik, utána Grósz Károly. MEDGYESSY PÉTER elvtárs: Kérem szépen, engem tulajdonképpen az foglalkoztat, hogy itt egy presztízskérdésről van-e szó, vagy valami másról. Én azt gondolom, hogy jogcsorbulás nincs, hiszen a Központi Bizottság minden tagjának joga lesz vállalni a felelősséget azért, ami történt itt ebben az országban a politikai életben az elmúlt másfél évben, tehát semmivel kevesebb jogunk nem lesz. Ez a jogunk fennmarad, hogy vállaljuk a felelősséget, akár küldött valaki, akár nem. Azonkívül a jövő szempontjából minden párttag választható, tehát ilyen szempontból sem csorbul semmit sem a jog. Valószínűleg, ami miatt ez a tagokban emóciót vált ki, az az, hogy az a látszat keletkezhet, hogy ez egy politikai minősítés. Én azt gondolom, ha ez az lenne, sokan, én magam is elvállalnám azt, hogy mérettessünk meg politikailag, és legyen ez egy politikai minősítés. Nem erről van szó, mert egy ügyetlen döntés és egy 1686