A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Pál. Ha netán valakit kihagytam volna, attól elnézést kérek. Azt hiszem, ez az alap alapvetően megfelel a mai helyzetnek. A budapesti pártértekezleten ismereteim szerint további jelöltek vannak, ezek teljes köréről én nem tudok beszámolni, de a budapestiek jelen vannak, és meg tudják mondani. Róluk van szó, ez tehát eddig 22 központi bizottsági tag, tehát messze a kisebbsége a Központi Bizottságnak. NYERS REZSŐ elvtárs: A vitát megnyitom. Tessék, ki kíván hozzászólni? Nagy Sándor elvtárs. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Rövid megjegyzésem lenne. Én ehhez a kérdéskörhöz eredetileg nem akartam hozzászólni, de éppen, ami miatt nem akartam hozzászólni, az, amiért hozzászólok. Tudniillik azzal, hogy én a múlt ülésen kértem a felmentésemet, vélhetőleg elhárul az a látszata a dolognak, hogy a saját ügyemben szólok hozzá, bár meg kell jegyeznem, hogy ezt sem tartanám természetellenesnek, mert manapság éppen elegen vannak a saját ügyükkel elfoglalva. A tárgyra koncentrálva, ez a látszólag apró ügyrendi probléma énszerintem ennek a pártnak ebben a pillanatban az egyik legsúlyosabb kérdésévé is válhat. Olyan helyzet, ahol a küldöttek legitimációs forrása oly mértékben eltérő, mint ami most kialakult, hogy egyik küldöttjelöltnek nem elég 6000 pozitív szavazat, a másik néhány 10 szavazattal küldötté válik, majd az ennyire heterogén összetételű küldöttek megkérdőjelezik a Központi Bizottság tagjainak a részvételi lehetőségét, ez számomra politikailag és szervezetileg értelmezhetetlen. Nem akarom ezt tovább fejtegetni, hogy milyen gondokat vet fel, egy javaslatom lenne. Azt gondolom, el kellene érni, hogy valamiféle egészen szigorú minősített többségű — hogy ne mondjam — konszenzusszerű szavazással foglaljon állást erről a kongresszusi küldöttek teljes köre. Tehát magyarul, ha úgy látják nagyon sokan a küldöttek között, hogy ez a Központi Bizottság nem legitim, nincs joga részt venni a kongresszuson, akkor valamiféle módon el kellene érni, hogy ez szavazással nyilvánuljon meg, erre mondom, hogy ez egy szélső követelmény, konszenzuskövetelmény, hiszen akkor nyilván egy szavazattal is meg lehet akadályozni, de én semmi szín alatt nem fogadnám el erre az ügyre a sima többségi szavazásos eredményt, és még a kétharmadot is kevésnek tartom. Tudom, hogy alkalmilag nehéz konstruálni szavazási szabályokat, de azért el lehetne beszélgetni a küldötteknek minimum azzal a részével, akik egészen kis arányú szavazattal lettek küldöttek, hogy ilyen alapon akkor a kongresszus, mint ahogy a parlamentek szokták, az ő mandátumukat is elkezdheti visszaigazolni, [hogy hogy állunk a legitimitással]. Akkor ennek a dolognak nincs vége, ezért meg kellene kísérelni kialakítani egy olyan erőteljes, minősített szavazási eljárást ebben az ügyben, ami vélhetőleg biztosíthatja, hogy ebben elvállalhatatlan döntés ne szülessen. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Lukács János elvtárs következik. LUKÁCS JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én magam úgy látom — hozzászólva [a] küldöttválasztás tapasztalataihoz —, hogy ez esetben is az a helyzet, mint sok más kérdésben, hogy most már csak a dolgok tanulságait vehetjük számba, ez sem haszontalan természetesen. Ugy látom, hogy most már a kérdés rendezése ügyében nemigen találunk ésszerű megoldást. Véleményemet szeretném elmondani, nagyon röviden ebben a kérdésben. 1674