A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Azt hiszem, hogy a párt írott és íratlan szabályai szerint is egy kongresszus előkészítése a Központi Bizottság feladata. Tudom, hogy most nem élünk konszolidált időket, tehát a rendkívüliség [sic!] jelző is helyénvaló, amikor az előkészítés kérdéseit számba vesszük. Ezért tehát a nyitott kérdéseket is belekalkulálva, azt hiszem, a Központi Bizottság, az Ellenőrző Bizottság egyértelműen elfogadta azokat az eredeti javaslatokat, amelyek a küldöttválasztás rendjével és a testületek tagjainak szavazati jogával kapcsolatosak. Nemcsak elfogadta, hanem ehhez tartotta magát — ezt szeretném hangsúlyozni —, magamat is beleértve. Másik dolog, amit szeretnék megjegyezni — s ez a tanulságokhoz tartozik most már —, hogy ami ekörül kialakult, az szerintem is nagyon méltatlan egy olyan párthoz, amely keresi a dolgok megoldásának demokratikus útját, a megújulást. Hiszen mi a jellemzője az egész dolognak? — a kiszorítósdi, a kiszorítási politika. Némi keserűséggel állapítom meg, hogy ez lényegében többségi álláspontként érvényre jutott, és amit még meg kell jegyeznem, azt szerettem volna elmondani, hogy nagyon sajnálom — és ezt is keserűséggel állapítom meg —, hogy ehhez a politikához és ehhez a gyakorlathoz a pártelnökség tagjai és a párt ismert vezető személyiségei segédkezet nyújtottak. Nem akarom részletezni, nem voltak itt egyenlő esélyek, és belesodródtunk egy olyan helyzetbe, amely zsákutcát jelent, ami a dolgoknak nem ad olyan rendes és korrekt megoldást, és most már meg lehet tenni — én nem ajánlom egyébként —, hogy valami szavazati trükkökkel, bejuttassuk magunkat szavazati jogú küldöttnek, szavazati joggal rendelkező résztvevőnek, nem hiszem, hogy a dacosság itt valamiféle eredményre vezetne. Tudok olyan véleményekről, amelyek még a tanácskozási jogot sem tartják alkalmazhatónak a Központi Bizottság egyes tagjaira nézve és a Központi Ellenőrző Bizottság egész testületére vonatkozóan. Veszedelmes jelenségnek tartom, ezért tettem szóvá. Nyilván, személy szerint én a dolgokat élezni nem akarom, pártommal ez esetben sem akarok szembekerülni, az Ellenőrző Bizottság sem. Amennyire ez tőlem függ, természetesen nem teremtek olyan lehetőséget, hogy testületi állásfoglalásként reagáljunk erre a helyzetre. Azt viszont meg kell adni minden KEBtagnak, hogy maga döntse el, hogy mindezek után, ami itt kilátásban van, hogyan viszonyul pártunk következő kongresszusához. NYERS REZSŐ elvtárs: Tétényi Pál elvtárs következik. TÉTÉNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Először a határozatképesség kérdéséhez. Azt szeretném javasolni különböző megfontolások alapján, hogy az ügyrendben az szerepeljen, hogy a határozatképességhez a küldöttek felének részvétele szükséges. Hadd ne indokoljam ezt a sok különböző kérdést. Esetleg, ami előrevetül itt a kongresszuson, talán megoldana, vagy később a kongresszus döntéseinek az értelmezését is könnyítené [sic!]. A másik kérdés a Központi Bizottság [sic!] és KEB-tagok részvételi joga. Én a Központi Bizottság tagjainak a részvételével kapcsolatosan szeretnék elmondani egy-két dolgot. Azért kértem szót, mert nem akarom harmadszor is elkövetni azt a hibát, amit már kétszer elkövettem, amikor ebben az ügyben szavaztam. Kétszer döntött ebben az ügyben a Központi Bizottság. Én mindkétszer a javaslat ellen szavaztam. De nem indokoltam azt, hogy miért szavazok ellene, és miért nem értek egyet a javaslattal, körülbelül azért, mert előre érzékeltem, hogy milyen helyzet fog bekövetkezni. Hogy ennek mik az okai, erről sokat lehetne beszélni. Mi itt tegnap elmondtuk, 1675