A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

módon hozzányúlni nem szabad. Apolitikai összefüggését pedig én abban látom, hogy Nagy Imre 1930 és 1941 közötti szerepe az 1948—1956 közötti tevékenységében nem játszott szerepet. Arra nem kaptunk semmiféle adatot, hogy a Nagy Imre — akkor még NKVD volt azt hiszem — az NKVD-nek a Gerőről adott volna bizalmas adatokat. Annál is inkább, mert lehet, hogy a Gerő

53 adott a Nagy Imréről — ezt sose tudjuk, és egyáltalán az NKVD kapcsolatot. Egyszerűen nem politikai kapcsolatként értékelni, amikor hiteles tudomásom van róla, beszámolóból, személyes beszámolóból, olyantól, akinek hiszek, hogy annak idején, amikor a Bjelkin volt itt még, Badenben székelt a kelet-európai NKVD-helytartó,

54 ő beleszólt és jogosítványa volt, hogy beleszórjon pártügyekbe. Rendszeresen összekötő szerepet is játszott az SZKP és a mi pártunk között. Egy ilyen konkrét dologról tudok, amikor egy ilyen összekötő funkciót teljesített. Mi más ez, mint az NKVD összefonódása az akkori kommunista pártokkal? De én nem akarok szembeszállni azzal, amit Grósz elvtárs mondott. Azzal igen, amit a Veres elvtárs mondott, hogy ezt most tegyük nyilvánosságra, és leplezzük le a Nagy Imrét. Nem alkalmas ez a leleplezés. Arra kérem a Központi Bizottságot, hogy nekünk ezt a dolgot az SZKP vezetésével még a továbbiakban tisztázni kell, és megtesszük a lépéseket, hogy ezt tisztázzuk, és ha kell, a KGB-vel nekünk, mint pártnak külön kapcsolatban lenni [sic!]. Bár én nem tudom, miért kell nekünk a KGB-vel kapcsolatban lenni. Krucskov elvtársat én nagyon jól ismerem. Nagyon szimpatikus volt, amikor ismertem és most is találkoztam vele. Minden oké, minden rendben van, de nem tudom, miért kell nekünk, mint pártnak a KGB-vel kapcsolatban lenni. Ha éppen kifogásoljuk, hogy Nagy Imre kapcsolatban volt, akkor mi ne legyünk kapcsolatban. Nos tehát, lépéseket tettem az SZKP felé, és igyekezzünk elérni, hogy tisztességesen, rendesen nézzünk utána ennek az ügynek. Nem javasolom, hogy a magyar pártnak szélesen, a pártnak egésze értelmében — a Központi Bizottságon túlmenően — ügyévé tegyük most, és még kevésbé a magyar közélet ügyévé tegyük [sic!]. Köszönöm. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Köszönöm szépen. Több jelentkező nincs? De igen, Szűrös Mátyás. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Úriember nem csibész elv alapján én nem szóltam volna, ha Nyers elvtárs nem tér ki erre a bizonyos jelentéktelen kérdésre. Ezek után — így minősítette Nyers elvtárs — ne engedjük, hogy ezek a jelentéktelen kérdések itt zavarják a fő kérdések megvitatását. A következőt szeretném mondani, hogy önök tudják, a nemzeti, nemzetiségi kérdésben én eléggé elköteleztem magam nemegyszer (zaj a teremben) — egy pillanat, szeretném végigmondani. Most az történt, hogy Szegeden valóban találkoztam a magyarországi erdélyi körök és az egyesületek képviselőivel, ahol jelen voltak a sajtó képviselői is.

55 Ha megfigyelték, négy újság négyféleképpen hozta a dolgot, de azért főleg ezeket a kérdéseket emelték ki, holott itt arról volt szó, hogy az erdélyi körök és egyesületek hogyan egyesítsék erejüket, koordinálják a tevékenységüket, egyfajta érdekvédelmi szervvé kívánnak válni. Erről volt szó, a Belügyminisztérium illetékes képviselője pedig a beilleszkedésükről beszélt hosszasan. Valóban elhangzott az, hogy mindent el kell követnünk, hogy a visszaút is biztosítva legyen, és hogy elsősorban a magyarság, az ott élő magyarság lehetőleg a szülőföldjén vívja meg a harcot. Ehhez próbáljunk segítséget nyújtani, és ebben az összefíiggésben merült az 1655