A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

azok. Nekem így hirtelenjében ezek jutnak eszembe. Ma a jogállamiság témája kapcsán — ami nagyon pozitív, progresszív gondolat — a politikában elterjed az a téves felfogás, hogy a demokrácia egyenlő a parlamenti demokráciával. Azt hiszem, hogy ez egy szociáldemokrata illúzió, mi szociáldemokraták ebben benne voltunk. Ma már nem, de korábban az Angol Munkáspártnál is sokáig volt ilyen, de ez a közvetlen demokrácia. Az önkormányzatokat elismerték mindig és a szakszervezeti szabadságot is a szociáldemokraták, de ezért hangsúlyosan a kommunista mozgalom szállt síkra [Magyarországon] 1945 és 1948 között, ezt el kell ismernem. Sokszor rosszul és sokszor téves munkásegység-politikával, de ezekért a dolgokért a Magyar Kommunista Párt állt ki, ezt el kell ismerni. Most ezt a népi demokratikus gondolatot, valahogyan én munkálandónak tartom, még akkor is, ha nem így nevezzük. Volt ennek más neve is, volt antifasiszta demokrácia, de azt már nem vehetjük elő, bár van maradványa a fasizmusnak, de az nem jó. Volt jakobinus demokrácia, sok minden volt ez a népi demokrácia. A második megjegyzésem a programnyilatkozathoz a párt jellege [sic!]. Egyetértek azzal, hogy ez két irányzat nem ötvözete, hanem szintéziseként kell hogy kialakuljon, ez a szintézis nincs meg. Ezt elfogadom, ez nincs meg, ezért harcolni kell, ha magunkévá tesszük. Ez egy út, amin elindulunk, és közben bevesszük, magunkba integráljuk azt, amit jónak minősítünk az egyik és a másik mozgalomban. Ha mi csak szocialista pártként deklarálnánk, szocialista, szociáldemokrata pártként magunkat, akkor átadnánk a terepet egy várhatóan kialakuló régi típusú kommunista pártnak bizonyos dolgokban, azért az nem lenne jó. De őszintén szólva, azt sem tudom elképzelni, hogy itt, a kelet-európai realitásban akkor hogy leszünk mi, elszakítjuk a kommunista kapcsolatokat? Legalább azt kell belevenni akkor is, ha azt mondjuk, baloldali szocialista párt. Nevezhetjük magunkat így, de aki szövetségben van a reformkommunizmussal, a kommunista pártok reformirányzatával, valahogy megnevezhetjük, hogy a sztálinistákkal nem, de nem szakadhatunk ki ebből a kommunista mozgalomból sem. Ugyanakkor szerintem helyes, hogy mint ilyen párt, keressük a kapcsolatot a Szocialista Internacionáléval is, mert ez felel meg a mi politikánk jellegének. Ezt nem lehet tiszta eszmei alapon megoldani. Az egész nemzetközi munkásmozgalomban nincs tiszta eszme. Senki nem gondolhatja azt, hogy a szociáldemokrácia az tiszta eszme, de kevésbé azt, hogy a mai kommunizmus az tiszta eszme, mert átalakulóban vagyunk. Nem baj az, hogy nem tiszta eszme. Politikailag ez akkor is helyes. Végül a Nagy Imre-ügyhöz szeretnék hozzászólni. Az a véleményem, elvtársaim, hogy ez egy tisztázatlan ügy, és ez itt egyelőre zárt ügyként legyen kezelve. Nem azért, mert nyilvánosság ellen vagyunk, mert az igazság feltárása ellen vagyunk, mert ha az igazságot már tudnánk, még akkor is érdemes lenne taktikailag gondolkodni, az igazságot azonban pontosan nem tudjuk. Kaptunk a KGB-től adatokat, ezek az adatok — a KGB is ezt mondja — nem teljes adatok. Ezeket átnéztük. Ide tártuk önök elé. Ezek nem teljesek, és amikor teljesek lesznek ezek a leírt adatok, akkor is véleményem szerint egy közös magyar—szovjet bizottságnak kell rendesen, tisztességesen átvizsgálni. Ez a bizottság részben történészekből, politológusokból álló tárgyilagos bizottság kell hogy legyen, és azután lehet nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy Nagy Imre majd személyi presztízsében a tisztázás után nem lesz olyan tiszta ember, mint amilyennek kezelték. De ehhez a kérdéshez így, spontán 1654