A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a döntés nem lehetett olyan, amilyet ma megkívánnánk tőle. Magunk számára és a párt számára is világossá kell tenni, hogy ez a testület és ez az időszak a párt számára egy rendkívül fontos, de átmeneti és éppen ezért nagyon nagy ellentmondásokat tartalmazó időszak. Arról is őszintén kell beszélni, úgy gondolom, már igazán megtehetjük, hogy a Központi Bizottság, illetve a Politikai Bizottság személyi összetétele nem volt alkalmas arra, hogy ezeket a feladatokat időben ismerje föl és megoldja. Arról is nyugodtan lehet beszélni, hogy szervezetileg sem, tehát a vezető testületek sem olyanok [sic!] voltak szervezetileg felépítve, hogy erre megfelelhettek volna, tehát ilyen okai is voltak. Jó lenne, hogyha ebből a beszámolóból kiderülne az teljesen világosan és érthetően, hogy végül is a párt vezetése vagy a Központi Bizottság még a jó döntéseivel is, vagy a szükségszerű döntéseivel is tulajdonképpen elkerülhetetlenül szembekerült a tagságával, a korábbi bázisával, szövetségeseivel, kádereivel és az apparátusával, vagy így is mondhatom, hogy az apparátusával [sic!]. Jó lenne ezt úgy interpretálni, hogy ebből kiderüljön, hogy ez az út nem volt megspórolható, tehát nehogy valakinek olyan illúziója legyen, hogy valami jobb testülettel mindezt megspóroltuk volna. Tehát én ezeket tartanám fontosnak, hogy a beszámoló ilyen módon is épüljön meg [sic!], és ezt tartalmazza, és legyen egy természetes átmenet abba a jövőbe, amit most a programnyilatkozat-tervezet és a szervezeti szabályzat már felmutat abból, hogy közben milyen párt formálódik, és milyen program fogadható el. Ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Balogh Sándor elvtárs, s utána Bartha Ferenc. BALOGH SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Lényegében két dokumentumhoz szeretnék hozzászólni. Egyik az ,,Utunk" és a programnyilatkozat, a másik pedig a szervezti szabályzattervezet. Ami a pártnak a múlthoz való viszonyát illeti, én azt hiszem, egy vonatkozásban feltétlenül meg lehetne és kellene is erősíteni. Tudniillik, amíg nehezen keresgéljük azokat a szocialista értékeket, amelyek vonzóak lehetnek a választópolgárok számára, addig nem hallgathatunk arról, hogy munkáspárti és többnyire kommunista kezdeményezéssel teremtődtek itt meg a legértékesebb demokratikus hagyományaink. Mindenki ismeri, mégis emlékeztetni szeretnék a feudális eredetű földbirtokrendszer likvidálására, a köztársaság megteremtésére, az állampolgári alapjogok védelmére, a címek és azokkal járó előjogok eltörlésére, a bevett és elismert egyházak közti különbségek megszüntetésére, fakultatív vallásoktatás bevezetésére. Amelyre nem került sor, nem rajtunk múlott. Szóval úgy gondolom, hogy — szóval jobban alá kellene azt húzni —, hogy Magyarországon a megszülető, létrejött demokratikus hagyományok megteremtésében a kommunistáknak, a munkáspártoknak igen nagy szerepe volt. A másik nagyon lényeges kérdés, ugyancsak történeti vonzata van, amit véleményem szerint nem lehet megkerülni. Nem lehet megkerülni az újjászülető pártnak a marxizmushoz való viszonyát. Azt valamilyen formában, de olyan módon, hogy minden párttag számára érthető legyen, ezt mindenképpen meg kell fogalmazni. Ez ugyanis feltétele véleményem szerint annak, amit történelmi távlatnak, vagy fokozatosságnak tekintünk, amiről ugyancsak szeretnék szólni. Én teljes mértékben egyetértek Berend T. Iván elvtárssal, amikor arra utal, hogy a második világháború után a baloldali szociáldemokraták, szocialisták milyen fel1641