A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

fogást és gyakorlatot vallottak. Ismereteim szerint nekik a marxizmushoz való vi­szonyuk tekintetében kétségek sem merültek föl. Most már, ami a Magyar Szociál­demokrata Pártot illeti, maga is az adott időben, hogy ma a demokráciát, holnap a szocializmusért fogalmazta meg, de ezt azzal egészíteném ki, hogy hangsúlyozta, hogy a gazdasági demokráciának legalább olyan jelentősége van, mint a politikai demokráciának. Na már most, miért mondom ezt el? Azért, mert ha mi egyszerűen arról beszé­lünk, hogy vegyes tulajdonú gazdaság, amit magától értetődőnek tekintünk, ezt kétféleképpen is fel lehet fognunk, és felfogja [sic!] a közvélemény is. Fel lehet fog­ni úgy, mint egy restaurációs törekvést, és ezt egyes pártok meg is fogalmazzák programjaikban, és meg lehet fogalmazni úgy, mint eszközt azon az átmeneti sza­kaszon, amit ha a nép érdekében fel tudunk használni, akkor közelebb jutunk a tör­ténelmi célunkhoz, a demokratikus szocializmushoz. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi programban a jelenlegi helyzetünk, céljaink, táv­lati céljaink és a demokratikus szocializmus elérhetősége között van egy történelmi periódus, hogy ez 10 évig fog tartani, 50 évig fog tartani, ezt nem tudjuk megmon­dani, de egyet meg kell tudnunk mondani, hogy gazdasági és politikai téren egy­aránt abba az irányba akarunk haladni. Én ezt — hogy mondjam meg — fontosnak tartom egyrészt a magunk szempontjából, de abból a szempontból is, hogy tisztá­zódjon a másokhoz való viszonyunk. Elnézést kérek, egy kis türelmet, én megpróbáltam összevetni a mi program­nyilatkozat-tervezetünket azokkal az elképzelésekkel, amelyeket más pártok publi­káltak, így természetesen a tulajdonformákhoz való viszonyt [sic!]. Mi az, ami ná­lunk többek között szerepel? Hogy a tulajdonformák sokszínűsége, esélyegyen­lőségük alkotmányos garantálása. Mit mond a Magyar Demokrata Fórum? A tulaj­donformák esélyegyenlőségét hangsúlyozza. Mit mond a Kisgazdapárt? A tulaj­donformák garantált piaci esélyegyenlőségét húzza alá. Mit mond a Szociáldemok­rata Párt? A gazdaság koncentrált hatalma ne váljék a társadalom feletti uralommá. Mit mond a Magyar Néppárt? A magántulajdon azonos esélyt kapjon a közösségi tulajdonnal. A Szabad Demokratákat [sic!] nem olvasom fel, ez ugye közismert. Mi a gondom? Az a gondom, illetve van egy örömem, hogy ők sem tudnak olyan sokat mondani [sic!]. De ez azt jelenti, némi időnk csak van. A másik, hogy fel­tétlenül meg kéne próbálni — amire Barabás elvtárs utalt — a társadalmi bázis és a tulajdonformákhoz a viszonyunk nem szakadhat el egymástól. Elnézést kérek, az a megtiszteltetés ért, hogy Dessewffy gróffal 43/a is szót vált­hattam. Szóba kerültek a programok is. Azt mondja; de uram, mi a kistulajdont vedrük, mármint a Független Kisgazdapárt — hajdanában. No én azt hiszem, hogy nem szabad elbagatellizálni, de még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Én sajnálom, [hogy] az egy kicsi alternatívának a neve. Tudniillik itt a népi demok­ráciára szeretnék hivatkozni. A népi demokratikus politikai intézményrendszer, a parlamentális demokráciánál és a közvetlen demokráciának mindazon hajtásai vagy próbálkozásai benne voltak, amik 48—49 után teljesen elsikkadtak, és amihez mint történelmi hagyományhoz meggyőződésem szerint nyúlni lehet, [sic!] Bocsássanak meg, én tisztelem azokat, akik részünkről elmennek ide-amoda ta­pasztalatokat szerezni. Az sem baj, ha hozzánk jönnek, nekünk tapasztalatokat ad­nak. Azért itt van a legolcsóbb, a saját magunké, próbáljunk ebből egy kicsit hatá­rozottabban meríteni, úgy, ahogy egy történelmi tapasztalatból meríteni lehet. 1642

Next

/
Oldalképek
Tartalom