A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

okoznak jelenlétükkel és sasszézásukkal, hogy el kell ismernem, a kitáguló nyilvánosság vadhajtásai most már politikai károkat okoznak a Televízióban is. Múlt héten pénteken az Ellenzéki Kerekasztal többek között a nyilvánosságról is tárgyalt, és ezen a tárgyaláson az Ellenzéki Kerekasztal követelte a Televízió elnökének a leváltását, négyrétre vágását, bizalmatlansági indítványt terjesztett be, mert megnézték az elmúlt három nap csúcsidejét a televízióban, és kiszámították, hogy a műsor 97%-át az MSZMP kapta. De jó lenne, istenem. Pozsgay elvtárs, aki az MSZMP-küldöttséget vezeti, a leghatározottabban visszautasította a bizalmatlansági indítványt; öt perc szünetet kértek, és utána visszavonták. A határozott szóra elálltak az indítványtól, ugyanakkor ebben az előterjesztésben én pedig azt olvasom: „nagy hatást gyakorol a belpolitikai életre a nyilvánosság, mivel rendkívüli mértékben felnagyítja a mégoly csekély befolyású nézetek hatókörét. A fő feszültség nem abból származik, hogy kiépül az ellenzék saját kommunikációs rendszere, hanem abból, hogy a rádió és televízió hovatovább csak az ellenzék befolyása alatt él." Kérem szépen, pénteken azt mondták, hogy 97 %; beszámították Paskai bíboros nyilatkozatát is, aki nem szidta a pártot, nem szidta a kormányt; már úgy könyvelték el, hogy ez a sztálinista tv-elnök természetesen az MSZMP-t támogatja, mert fórumot adott erre. És most bárki felteszi a kérdést, csodálkozni kell ezen, vagy természetesnek kell venni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége meg akarja szerezni a Televíziót? Hát bolond lenne, ha nem törekedne erre. A Magyar Demokrata Fórum meg akarja szerezni a Televíziót, azaz a hatalmat, persze, hogy meg akarja szerezni. Én ma reggel jövök ki a Televízióból, kérem szépen, hatalmas plakátokkal van teleragasztva az épület, MDF-felirattal, Viktória — győzni fogunk, SZDSZ-plakát, győzni fogunk, az összes párt plakátja ott van, egy párté hiányzik. Kérem szépen, ezek a pártok bejárnak a Televízióba, kiragasztják a plakátjaikat, mert a helyi képviselőik leadják a nevüket, belépőt leadnak. Én nem vállalkozhatom arra, hogy letépem a plakátokat, mert a többpártrendszer körülményei között élünk és dolgozunk. Az az én nagy gondom, amikor felsorolom, hogy ki mindenkinek kell a Televízió, ki mindenki akarja megszerezni a Televíziót, akkor látnom kell, nincs megfelelő stratégiája az MSZMP-nek arra, hogy visszaszerezze a Televíziót, hogy visszaszerezze a Rádiót, visszaszerezze a sajtót. Volt egy nagyon rossz sajtóirányítási módszer, mely eseménycentrikus volt, mely telefonon „jól irányította" az egész sajtót. Stratégiára lenne szükség. Az anyag utolsó, zárórésze foglalkozik azzal, hogy a sajtóban dolgozó kommunistákat meg kell szerezni, vissza kell hódítani. Azt hiszem, erre [sic!] többre van szükség. Én nem tudom, hogy bizottság kell-e, nem tudom, hogy tudunk-e várni addig, amíg elkészül az új sajtótörvény, nem tudom, hogy a sajtótörvény ad-e olyan szabályozást, ami az újságírónak, mint szubjektumnak egy erkölcsi-etikai kódexét is kötelezővé teszi. Egyet tudok, hogy a következő választások kimenetelében döntő szerepe van a sajtónak. Én nem akarok nagy szavakat hangoztatni, hogy ezt a választást ki nyeri meg, a Televízió vagy az MSZMP. Egyet tudok: ha a tömegkommunikációban nem érünk el döntő fordulatot — és én ezt önkritikusan mondom —, ha a Televízióban is nem érünk el döntő fordulatot, nem vállaljuk nyíltan, hogy ez a kormány az MSZMP kormánya, és ennek a kormánynak a Televíziója ez a Televízió, ezt ki kell mondani. Máskülönben én természetesen mindenfajta munkát boldogan vállalok, ha kell, akkor áldozatot is vállalok, de nagyon nehéz úgy élni és 1635