A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dolgozni, hogy mindenki akkor törli bele az emberbe a sáros cipőjét, amikor akarja. Demokráciára hivatkoznak, és egy alapvető játékszabályt nem akarnak tudomásul venni, hogy egy demokratikus országban a hatalmon lévő kormányé az állami Televízió. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Barabás János, őt követi Révészné Kéri Anna. Bocsánat, akkor itt jelenteném be, őt követi Rajki Sándorné. Hoós elvtárs is írásban juttatott el hozzászólást

40 az Elnökséghez, vegyük tudomásul azt is. Még hozzászólásra jelentkezett Kótai Géza. BARABÁS JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Három kérdéskörről szeretném a véleményemet elmondani. Az egyik, a vitában több felszólaló elvtárs említette a kongresszusnak, illetve a dokumentumoknak azt az elemét, ami a választási kampányhoz, a választási feladatokhoz, a választásra való készülődéshez kapcsolódik. Ezzel összefüggésben elhangzott egy olyan javaslat — Berend T. Iván elvtárs említette —, mely szerint a kongresszuson célszerű lenne a választási programot is napirendre tűzni. Szeretném ezzel kapcsolatban a véleményemet elmondani. Nevezetesen azt, hogy nem javaslom, hogy a választási programot a kongresszus napirendjére tűzzük. A Központi Bizottság megbízása alapján egy munkabizottság készíti a választási programot, tulajdonképpen a dokumentum előkészítésével úgy állunk, hogy előterjeszthető lenne a kongresszuson. Nem az tehát az érv, hogy nem lennénk megfelelő készültségben. Az érveim a következők. Az egyik: nem döntünk az első napirend kapcsán hozott állásfoglalásnak megfelelően most a választási időpontról. Ugy foglaltunk állást, hogy a kongresszus időszakában alakítjuk ki az ezzel összefüggő döntésünket, és a mai vitából is kiderült, hogy valószínűtlen, technikailag mindenképpen, hogy ebben az évben meg lehessen szervezni a parlamenti választásokat. Azt gondolom, hogy ezzel összefüggésben, ehhez a témához az kapcsolódik, hogy nehéz elképzelni egy másfél, két hónapnál hosszabb választási kampányt. Másfél, két hónapnál hosszabb időtartamú választási kampányhoz nincs politikai és szervezeti ereje a politikai pártoknak — köztük nekünk sem —, nincs befogadóképessége a kampányt elszenvedő publikumnak. Ez az egyik érvem. A másik érvem, hogy nem vagyunk programképes helyzetben. Itt elhangzott, hogy az embereket foglalkoztató kérdésekre a társadalmi rétegek és csoportok igazi problémáira választ kellene adnunk, de nem tudunk igazán választ adni. Egy kormányzó párt kormányprogram nélkül, kormányprogram előtt nem tud igazán választási programot nyilvánosságra hozni. Szeretném a tisztelt Központi Bizottság figyelmébe ajánlani a „Különfélék" között kiküldött anyagot az 1990—1992-es gazdasági elképzelésekről, kilátásokról. Kérdezem, hogy tetszenek-e találni abban olyan elemeket, amelyek egy lehetséges választási program ilyen értelemben vett ígéreti tartományának igényeit kielégítik. A harmadik, amit szeretnék érvként megemlíteni: mindannyian érezzük, senki nem tudja biztosan, de elég nagy a valószínűsége, hogy sok vonatkozásban egy acsarkodó, marakodó kongresszus elé nézünk. Szövegeken, formulákon fogunk vitatkozni, van reményünk abban, hogy a végén egy akcióegységet ki tudunk alakítani. De azt gondolom, hogy egy választási programot egy ilyen marakodó, acsarkodó vitában szétcincálni nem lehet. Azt hiszem, hogy egy nyilvános vita mindenképpen ártana egy választási prog1636