A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Azt mondja Horn elvtárs, hogy defetista [sic!], hát akkor tegyük olyanná, hogy ne legyen az: miben az, ha úgy látjuk, mondjuk meg egyrészt, hogy mik az értékeink, amikhez ragaszkodunk. Itt van, nyúzzák, szaggatják, vitatják a mezőgazdaságunkat; persze, nehéz szülés volt, de ez is érték; ezt el nem tudja vitatni senki. Ha összevetjük, hogy miféle különbségek vannak a lengyel meg a magyar helyzet között, hát óriási, mert hogy többek között itt van egy ilyen életrevaló mezőgazdaság. Sok értéket nem akarok itt felsorolni, de mik az alapvető értékek? Egész biztos, sok munka lesz még benne, gondolom ahogy a Horn elvtárs mondta, az Elnökség, az Intéző Bizottság megvitatja; természetesnek tartom, hogy még egyszer idejön a Központi Bizottság elé. De egy kicsit határozottabbak legyünk azokkal a jelenségekkel szemben, amikkel bátrabban akarunk harcolni, mi, a párttagság. Igenis találkozunk antikommunista fellépésekkel, nyíltan. Mi az, ami ellen föl kell lépnünk, ha nem ezzel szemben? Tulajdonképpen a párttagság azt várja tőlünk, hogy amivel ennek a társadalomnak az eddigi eredményeit megkérdőjelezik és tönkre akarják tenni, azzal [sic!] világosan határoljuk el magunkat, és szálljunk vele szembe. És ne ijesztgessenek senkit sem semmivel. Úgy gondolom, ezt feltétlenül meg kell tenni. Azt hiszem, hogy ilyen módon kellene ezen a beszámolón változtatm. Én így látom — megismétlem, csak röviden, amit a múltkor is elmondtam — tulajdonképpen mintha nem mindenki értette volna meg, én kimondom: még a Központi Bizottságban sem, hogy mit jelent ennek az országnak ez a kongresszus. Én olyan jelenségekkel találkozok, amikor felelős emberek nem képesek az egyéni törekvéseiket — hogy szépen fejezzem ki magam — alárendelni az ország érdekeinek. Csak szavalnak a békés átmenetről, és ugyanakkor heccelnek és uszítanak olyan kérdésekben, amelyekben éppen maga [sic!] teremt veszélyhelyzetet. Úgy gondolom, ennek a kongresszusnak ebben óriási felelőssége van, hogy ténylegesen is békés átmenetet teremtsen a demokratikus szocializmusba, a jogállamiságba és így tovább, nem ismétlem ezeket a dolgokat. Elvtársak! Komolyan vetném föl, vegyük komolyan mi itt a vezetésben ezeket a bizonyos személyeskedéseket, sokszor már gyűlölködéseket. Nem szabad megengedni és ne csak mondjuk el, legyen valami következménye, legyen valami nyoma: annyi inkorrektség történik, beszélünk róla, s nincs eredménye. Nyers elvtárs, én nem akarom elismételni, amit önnek szóvá tettem az elmúlt hétfőn, mert nem az én személyemet érte sérelem, hanem a hadsereg vezetését. De inkorrekt dolognak tartom, hogy erdélyi menekültek előtt, akik egyébként is érzékeny emberek, nem nehéz lángra gyújtani őket, olyasmit szóvá tenni, és olyasmivel biztatni őket, ami nem helyes, nem célravezető: felelős, nagyon felelős, országos vezető nem tehet ilyent! Es miért nem lehet egymás között elrendezni ezeket? Miért nem lehet megbeszélni? Én nem tudom. Mindenki nagyon jól ismeri, hogy az Országgyűlés elnöke beszélt az erdélyi menekülteknek önálló Erdélyről, katonai fenyegetésről.

39 Kétszer hozott az Elnökség, az Intéző Bizottság határozatot, hogy ezt a felelőtlenséget abba kell hagyni. Kötelező a pártnak a határozata vezetőire. Lépten-nyomon tapasztalni [sic!]. Én azért teszem szóvá, én úgy gondolom, hogy óriási munkát kell még végezni a kongresszus érdekében, de ugyanakkor ezeket a személyeskedéseket szigorúan félre kéne rakni, nem szabad megengedni, mert akkor nem jutunk ötről a hatra. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Bereczky Gyula elvtárs, őt követően Barabás János. 1633