A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

SZILÁGYI TIBOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én egy speciális hely­zetből szólok hozzá. Egyszer azért, mert a lelkiismeretem így diktálja, azonkívül azonos foglalkozásúak nem ülnek itt a teremben, csak úgy mint politikusok, meg az ország sorsáért aggódok, de hát ezen belül színész nincs egy darab sem (derült­ség) tiszteletbeli!! [sic!] Ez a szakma és foglalkozás — és néha hivatás — azzal a felelősséggel és szerencsével is járt, hogy hatáselemzéssel is foglalkozik, és meg­próbál belehelyezkedni különböző emberek lelkivilágába, hiszen embereket próbál megformálni. Ilyen szempontból mondom, hogy én egy speciális helyzetben va­gyok. Ez nem jelent semmiféle felsőbbrendűséget, rettentő hátrányt jelent ilyen szempontból. Most még a hatáshoz az is hozzátartozik, hogy egy előttem szóló, elég nagy hatá­sú felszólalás után kellene nekem valami elég értelmeset mondani. Ezt különben megpróbálom, de akkor is a saját magam nevében szólok. t Ehhez kapcsolódik az, hogy szeretném kijelenteni, én kinek a nevében szólok. Én Szilágyi Tibor párttag és jelen esetben KB-tag nevében szólok. Rengeteg bará­tom ül a teremben, és remélem, hogy még több elvbarátom ül a teremben. Szeret­ném kijelenteni, hogy senkivel nem járok össze, nem vagyok vele rokonságban, és nem vagyok semmiféle bejegyzett tagja semmiféle reformkörnek, semmiféle plat­formnak, csak a saját lelkiismeretemnek, tehát a magam nevében szólok, ezt rög­tön szeretném tisztázni. Éppen ezért, mivel a magam nevében, és ha szabad ezt mondani, a magunk nevé­ben szólok, kritikával szeretnék szólni arról az egész, most már több mint — május­ban elmúlt — egy évről, amit ilyen testközelben volt szerencsém végigélni. A párt­értekezlet eufórikus hangulatát mindannyian ismerjük, és mindannyian nagy reményekkel néztünk az ezt követő jövőnek elébe. Úgy látszik, ez természetesen kevésnek bizonyult, mert én magam, lehet, hogy foglalkozási ártalom ennek szem­léletéből és szempontjából arra gondolnom, a Budapesten lezajlott pártértekezlet eufórikus hangulatának és személyi változásainak végig kell vonulni az egész or­szágon, hiszen ezért tartjuk a megyei, a városi és egyéb pártértekezleteket, mert különben az ég egy világon milyen célja lenne? Nem igazán történtek meg, nem úgy történtek meg ezek a szemléleti és személyi változások országosan, ahogy ezt mi ott elgondoltuk, vagy ahogy a párttagság, vagy az ország maximálisan aggódó, tisztességesen gondolkodó része gondolja. Ez nagyon nagy baj, hogy nem történt meg, mert a dolgok szerény véleményem szerint ezért nem működnek. Mert ugyanabban a pillanatban, amikor egy új gondolkodásmód került a dolgok megvilágításába, ez személyekhez is kötődött. Természetesen automatikusan fel­léptek olyan fékezőerők ezzel az új gondolkodásmóddal szemben, amelyeknek leg­jobb képviselőit nem biztos, hogy mindig az ellenzék köreiben kell keresni, hanem a saját sorainkban kell keresni, direkten és indirekten, és tulajdonképpen, mivel nem történtek meg ezekhez a személyes kapcsolódó dolgok, borzasztóan csodál­kozunk. Modellértékűén hadd használjam az én kis szakmai területemet, és itt most nem térek ki semmiféle sírás-rívásra, hogy mennyire kevés a pénz, vagy mennyire fon­tos vagy nem fontos. De kérem tisztelettel, az én területemen ugyanazok az embe­rek csinálják a dolgokat, mint harminc éven keresztül, most mint a szélkakas, min­dig az irányzatoknak megfelelően istenien megfordulnak. Némelyik már azt is letagadja, hogy valaha párttag volt, pedig mindegyik párttag; ezeknek komoly nagy része nem a képessége alapján ül ott csak, hanem azért, mert többek között párttag. 1138

Next

/
Oldalképek
Tartalom