A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A második, ez a Központi Bizottság beszámolója, illetve a most vitára tűzött tézisei, amiket Horn elvtárs nem tartott elfogadhatónak. Nagyon sok szempontból én sem tartom elfogadhatónak; leginkább úgy érzem, hogy az elmúlt időszak értékelését — nem is az értékelését —, a 88—89-es vitákat, a párt egész helyzetét ebben a két évben tulajdonképpen csak a felszíni jelenségek alapján tudja megközelíteni. Személyi viták, a vezetés kérdése, módszerbeli kérdések és így tovább. Nem tud eljutni egy olyan elemzéshez pillanatnyilag a tézistervezet a mai állása mellett, amely valahol most már megpróbálná elméletileg megragadni ennek az egy-két, vagy másfél évnek az igazi mozgását a párton belül. Es ebből következően egész más következtetésre jut, mint amilyen következtetésre jutnia kellene, vagy lehetne ebből. Ugyanis itt sok mindenen folytak a viták. A párton, a Politikai Bizottságon belül személyi viták is folytak, ha úgy tetszik. Nagyon sokszor kérte számon a Központi Bizottság, nem jutottunk nagyon előre ebben. Folytak viták 56 értékelése körül. Tulajdonképpen ez volt úgyszólván a vízválasztó a viták kirobbanásában. A többpártrendszer és egy sor más kérdésről [sic!]. És ha most elméletileg próbálunk hozzányúlni ehhez az időszakhoz, akkor körülbelül arra juthatunk első megközelítésben, úgy tudnám fogalmazni, hogy egy olyan útkereső vita volt, amelyben a vitázó partnerek nem tudták pontosan, hogy miről vitatkoznak, nem formálódott ki még egy végleges, kikristályosodott álláspontjuk, de kerestek válaszutakat, utakat és ennek során a vitában előbbre haladtak, míg azt hiszem, a mai időszakra eljutottunk egy bizonyos tisztázódáshoz is. Miről van ugyanis szó? Mindazok a kérdések, amelyek akár a tulajdonviszonyok tekintetében ma már teljesen elfogadottnak tekinthetők ebben a körben, és ennél sokkal szélesebb körben is, a vegyes tulajdon. Vagy a szocializmus egész felfogása egy ilyen pártállami szocializmusból egy többpártrendszeres demokratikus szocializmus platformjáig; a szociális kérdések kezelése, a szervezeti szabályzat működése [sic!]. Mindezekben a kérdésekben tulajdonképpen nagyon

36 eltávolodtunk attól a pártmodelltől és pártprogramtól, amelyből elindultunk akár 88 májusában is, amit természetesként kezeltünk még akkor is. És ha meggondoljuk, akkor ez elméletileg teljesen tisztázatlan még előttünk. Valóban elhangzott már itt, idézték is — Maróthy elvtárs utalt rá —, hogy most hangsúlyozzuk: a kommunista—szociáldemokrata [sic!] elem egyesítését kell érvényre juttatnunk, nem tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent. Mint jelszó nagyon csábító jelszó, nem igazán tisztáztuk, legalábbis ezen a fórumon nem, ahol a legfontosabb lenne, ilyen vitára nem került egyáltalán sor, és ezért a központi bizottsági beszámoló sem tudja tükrözni, hogy hogyan értelmezzük ezt. Itt nincs most mód arra, hogy erről igen hosszan beszéljen az ember. De én úgy érzem, és úgy értékelem, hogy tulajdonképpen eljutottunk — és már a korábbi vitákban föl-folbukkant ez az álláspont — az előttünk álló kérdéseknek egy olyan megválaszolásához, ami igen erősen emlékeztet a második világháború utáni európai szocialista, szociáldemokrata balszárny platformjához, ahol a demokrácia [sic!] és a szocializmusnak egy ilyen demokratikus felfogása, vagy a Magyar Szociáldemokrata Pártnak az az első választási jelszava, hogy ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért, akkor nagyon kritizált jelszó volt a kommunista párt részéről, de tulajdonképpen attól függ, hogyan értelmezzük ezt; nagyon sok vonatkozásban ezen az állásponton vagyunk. Nem realizálható a szocializmus úgy, ahogyan elképzeltük. A demokrácián keresztül, egy vegyes tulajdonú gazdaságon 1625