A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

napi ügyekre nem adhat választ egyszerre, de ezt a dilemmát fel kell oldani, és egy feloldási lehetőség az, hogy a programnyilatkozat mellett — és ez a nyugat-európai pártok gyakorlatában nem ritka — részállásfoglalások születnek nagyon konkrét napi kérdésekről. Ezt alaposan meg kell fontolni, hogy túl a programnyilatkozaton, nagyon aktuális napi kérdésekről akár nyolc-tíz külön állásfoglalás, külön határozat szülessen, ami itt a párt választási küzdelme szempontjából is kiaknázható lenne. És itt van a másik dilemma. Nekem az az érzésem, hogy nem tükröződik a kongresszus előkészítésén és a programnyilatkozaton sem, hogy néhány hónap múlva, hogy mikor, nem tudjuk — erről beszéltünk az előző napirend kapcsán —, de a kongresszust követően néhány hónappal választások lesznek. Ez nem tükröződik az eddigi előkészületeken, holott a többi párt, amelyek közül néhány szintén az idén fog kongresszust tartani, vagy országos értekezletet tartani, alapvetően azt fogja exponálni, hogy mit akar a választásokon. Ezt a dilemmát is fel kellene oldanunk, mert azt hiszem, hogy a választásra megint nem valami konzisztens, kerek programmal kell menni, hanem a potenciális MSZMP-szavazókat foglalkoztató kérdésekre kell — számunkra többé-kevésbé elfogadható — választ adni. Ezért én bizonytalan vagyok abban, hogy kell-e egy külön, valamilyen választási programot előterjeszteni. El tudom fogadni azt, hogy most még ez nem időszerű, ezt a pártválasztmány készítse el majd nem sokkal a kongresszus után, de hogy jobban kell exponálni a választással kapcsolatos kérdéskört és gondolatvilágot a beszámolóban, egyáltalán a vitában és dokumentumokban is, egészen biztos vagyok. NYERS REZSŐ elvtárs: Berend T. Iván elvtárs következik. BEREND T. IVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Három kérdésről szeretnék szólni. Az első a történeti utunk programnyilatkozat [sic!] dokumentum. Tulajdonképpen nem a dokumentumhoz szólnék — magam is tagja voltam a bizottságnak, részt vettem a munkában —, hanem ahhoz a kérdéshez, amit most Fejti elvtárs exponált. Én is úgy érzem, hogy az adott helyzetben, amikor a kongresszusunkra sor kerül, és ez a nyilatkozat, mondjuk elfogadásra kerül, vagy módosításokkal elfogadásra kerül, csalódást okozhat akkor is, ha nem lehet érdemben igazán kritizálni. Azok körében is, akik, mondjuk egészében egyetértenek vele. Mégis csalódást okozhat, azért, mert a rövid távú feladatokra keresnek, vagy problémákra keresnek választ, és azokra nem találnak benne választ. Nem is találhatnak. A kettőt nehéz is ötvözni. Én nagyon egyértelműen — Fejti elvtárs mint dilemmát említette — azon az állásponton vagyok, hogy nélkülözhetetlen a kongresszuson egy választási program: ez összefügg azzal, amit az előbbi témánál úgy fogalmaztam, hogy a kongresszust úgy fogom fel, mint a választásra való első nagy indító összejövetelünket, és ebben bizony konkrétan kell szólni a rétegekhez is, tehát a parasztokhoz [sic!]. Vagy nem csak üyen osztályszerkezetben: a falusiakhoz, a fiatalokhoz, a nyugdíjasokhoz és így tovább. Arról, hogy mit akar a párt ezeknek a rétegeknek a helyzetével kapcsolatban. Ezt egy program nem fogalmazhatja meg, egy programnyilatkozat nem tudja ezt ilyen módon kezelni, mert ez egy nagyobb távú elvi, elméleti célkitűzés. De a választások indításánál, ha mi később hoznánk ki ugyanezt a választási programot, az is rossz lenne, mert akkora érdeklődés figyeli most a kongresszusunkat, hogy ha ez elmarad, akkor azt mondják, csak általánosságban tudnak beszélni, s ez nem jó. Most ezt a figyelmet ki kell használnunk, hogy a választási programot is behozzuk. Én úgy érzem, hogy ez nélkülözhetetlen. Ez volt az első kérdésem. 1624