A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sok-sok gondunk, problémáink mellett legyünk erre nagyobb figyelemmel. Köszönöm szépen. (NYERS REZSŐ:) Köszönöm. Tessék, ki kíván még szólni? Horn elvtárs!] HORN GYULA elvtárs: Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Egy olyannal kezdeném, amit a múltkor nem tudtam elmondani, mert elmentem Fonyódligetre a Somogy Megyei Pártbizottság kezdeményezésére az MSZMP-napokra. Meg kell mondanom, nagyon szívesen vállaltam, mert az a meggyőződésem, hogy fontosabbnak tartom, hogy próbáljunk valahogy lelket önteni a párttagokba és közöttük hirdetni a politikát. Két dolgot mondanék ezzel kapcsolatban, tehát a múltkori ülésre visszatérnék. Az egyik az, sajnálom, hogy nem szavaztam azok mellett, akik elvileg nem értenek egyet pártok működésével a munkahelyeken — elvileg. Elfogadva Nyers elvtársnak azt a felfogását, hogy választások előtt semmiképpen sem szabad meggyengíteni magunkat. A Politikai Intéző Bizottság ülésén is kifejtettem, hogy legkésőbb 1990

31 végéig ezt meg kell csinálni, addig lesznek parlamenti választások, akármilyen időpont kerül napirendre. Én ezt azért tartom fontosnak, s nem azért, hogy visszaidézzem, és én nem akarok vitát indítani. Elvi kérdésnek tartom, mert ha mi komolyan gondoljuk a reformokon való végigmenetelt annak útján [sic!], akkor ezek ilyen következményekkel járnak. Számomra ez az elvi fontosság, és ezt azért is mondom, mert a programnyilatkozat-tervezet és főképpen a KB beszámolója, a főtitkári beszámoló kapcsán is nagyon komoly elvi és egyéb gondjaim vannak. A második dolog — a múltkorihoz még visszatérve —, nekünk nem az a problémánk, hogy a szakszervezet és a kormány között viták vannak és lehetnek, mert lesznek is, és nagyon kemény konfliktusok lehetnek még az elkövetkező időszakban. Személyes véleményem szerint az a probléma, hogy mellékesen intézzük el a nélkülözhetetlen lépéseket, a nagy horderejű szerkezetváltoztatásokkal összefüggő lépések szükségességét és nagyon komoly tömegakciókat folytatunk konkrét árés egyéb kérdésekben. A kettő valahogy nincs összefüggésben, és a kettő megint csak azt mutatja, hogy itt az egész programmal és az egész reformvonallal vannak bajok. De hát ezt csak a múltkorira visszatekintve akartam megemlíteni. Ami a programnyilatkozat-tervezetet illeti: jómagam is részt vettem annak az elkészítésében. Egyetértek, egy sor, nagyon sok módosulás történt menet közben, kimunkálás közben. Én azt tartom ma is fontosnak, hogy néhány alapvető elvipolitikai kérdésben szögezi le a párt álláspontját. Ugyanakkor én semmiféleképpen sem abszolutizálnék egyetlen programot se, mert ha belegondolok, hogy a legutóbbi programot hányszor vettük elő, vagy az azt megelőző programokat a konkrét munkánkban, vagy egyáltalán a tanácstalanságaink közepette — kevés példát tudnék mondani. Szóval [nem] érdemes ezt fetisizálni, de néhány alapvető kérdésben mindenképpen egységre kell jutni. És erre én mindenképpen alkalmasnak tartom a programnyilatkozat-tervezetet. Veres elvtárs megjegyzéséhez — amit mondott — azért egyet hozzátennék. Hogy milyen eredményeink vannak? Vannak és ki is kell állni azok mellett, amelyek valós értékeknek tekinthetők. De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 óta megvásároltuk a látszólagos politikai nyugalmat és az életszínvonalat, méghozzá külföldi forrásokból vásároltuk meg. És ennek az árát fizetjük meg most, és fizetjük meg az elkövetkező években. Ami a beszámolót illeti, tehát a Központi Bizottság beszámolóját: én a magam 1616 ••.