A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lamivel könnyebb a dolgunk, amikor természetes szövetségesként kívánjuk a szövetkezeteket a jövőben kezelni, hisz a pártnak a szövetkezetpolitikája minden elkövetett hiba mellett is összességében eredményes volt, és ezt, tudják a szövetkezetek is. Tehát szimpatizánsok az MSZMP-vel, és azt szeretnék, ha az MSZMP a szövetkezetek pártja is lenne. De hát ezt a törekvésünket meg kellene jeleníteni, mert az akarunk lenni; meg kellene jeleníteni a programnyilatkozatban is. A különfélék között egyébként szerepel egy állásfoglalás-tervezet, ha a Központi Bizottság elfogadásra, megerősítésre alkalmasnak tartja, azt hiszem, az nagyon jó szerepet fog játszani, és a szövetkezeti tudatformálásban jó szerepe lesz, de — én még egyszer mondom — a programnyilatkozatban is én olyan mondatot szeretnék látni, valahol ott a 11-es pontban, ami kifejezi azt, hogy az MSZMP támogatja a szövetkezés szabadságát és a szövetkezés önkéntességét és a szövetkezetek autonómiáját, önkormányzatát, az igényekhez igazodó formagazdagságát elismeri és támogatja. Ugyancsak támogatja a szövetkezeti tulajdont, és azt a vegyes tulajdonú gazdaság potenciálisan is fontos tulajdonformájának tekinti, olyan tulajdonformájának, ami jól szolgálja a gazdasági és szociális céljainkat, illetve a szövetkezeti tagok gazdasági és szociális céljait is. Én azt hiszem, hogy ezek a leglényegesebb elemei annak az állásfoglalásnak, ami a „Különfélék" között szerepel, ezeket néhány mondatban érdemes lenne megjeleníteni itt a programnyilatkozatban is. A szakszervezetekkel kapcsolatban pedig a tulajdonreformról szóló részhez kapcsolódva: ha nekünk az a törekvésünk, és ez a törekvésünk, hogy a tulajdont, az államigazgatási tulajdont a tulajdonreform során személyesítsük meg, hogy különüljön el a tulajdonos, a vállalkozó meg a munkavállaló, hogy ha itt a tulajdonos meg a munkavállaló markánsabban megjelenik, meg a vállalkozó is, akkor a munkavállalók érdekképviseletét ellátó szövetkezetek[et], vagy pedig egyéb más szakmai munkásképviseleti szervezetek[et] a társadalmi önrendelkezés nélkülözhetetlen részének kell tekinteni, és ezt, úgy érzem, a programnyilatkozatban is meg kellene jeleníteni. A másik megjegyzésem a gazdasági részhez, a piacgazdasággal foglalkozó 14-es ponthoz kapcsolódik. Én itt rövidítési lehetőséget is látnék, egyrészt mert a piac működését nem kellene esetleg a programnyilatkozatban ennyire részletesen leírni, de én azt is el tudom fogadni, hogy ezt így leírjuk. Ha viszont arról beszélünk, hogy a piac nem felszabadítás, mint ahogy itt szerepel, hanem a piacépítés során mi az első fontos lépés? Tudniillik az állami támogatás leépítése, ami itt szerepel, akkor én azt hiszem, hogy a második, meg a harmadik lépést is meg kellene említeni. Azt tudniillik, hogy szabadabbá kell tenni a gazdálkodás szereplői számára a gazdálkodás feltételeihez való hozzájutást, amit liberalizálásként nevezünk rövid műszóval, egyrészt, másrészt pedig következő lépésként lényegesen csökkenteni kell az állami beavatkozást, a különféle kötöttségeket a gazdálkodó szervek tevékenységében. Ezt közérthetően, konkrétan, egyszerűen le kellene írni, hogy mindenki értse, tudja, hogy miről van szó, mit képvisel az MSZMP. Még egy megjegyzés a programnyilatkozathoz: ez a pártban jövőben működő, működhető tagozatokkal kapcsolatos. Szerepel a 26. pontban az ifjúsági ügyek kapcsán, hogy ifjúsági tagozat működtetése célszerű, az MSZMP ezt támogatja. Legutóbb volt arról szó, Nyers elvtárs szólt erről, hogy munkás-, agrár-, szövetkezeti tagozat megalakítása volna célszerű. Nagyon egyetértek ezzel. És ha az ifjúság esetébenjelezzük azt, hogy tagozat, külön tagozat szervezése célszerű, akkor az emlí1614