A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

denki úgy mondja szabad, demokratikus szocialista Magyarországot akar, legfeljebb a szocialistát nem mindenki teszi hozzá, de szabad, demokratikus Magyarországot akarnak, mi meg demokratikus, szocialista Magyarországot. Tehát úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel változatlanul nekünk foglalkoznunk kell, mert nemcsak korábban volt elég sok szubjektivizmus a mi személyi politikánkban, hanem most is van, ezt azt hiszem, hogy meg kell jegyeznünk. Most is van kapkodás, szubjektivizmus, és ezt ki kellene iktatni a mi praxisunkból. És még ehhez hozzáfűzném, hogy nemcsak olyan vezetőkre van szükség, akik ismerik és tudják, hogy mi történik az országban, hanem akik érzik is a népet, a nemzetet, mert ez lehet garancia arra, hogy nem szakadunk el a józan valóságtól. A Politikai Bizottság kezdeményezését, hogy most ez alkalommal az elnöki posztot töltsük be, és hogy maradjon a többi a régiben, én kevésnek tartom. Én nem látom még a személyi és szervezeti garanciákat, hogy megfelelően fel tudunk-e készülni majd a kongresszusra és a választásokra. Még mielőtt erre rátérnék, egy-két konkrét kérdésre azért felhívnám a figyelmet, vagy szólnék róluk. Én nem úgy látom, mint ahogy Grósz elvtárs mondotta, hogy a legtöbb problémát a többpártrendszer kialakulása és a versenyhelyzet létrejötte jelenti. Itt inkább másról van szó. Az ország állapota és a párt állapota nyugtalanítja leginkább az embereket és az, hogy merre is tartunk. Ez foglalkoztatja a párttagok többségét és a gazdasági-szociális helyzet. Én a reformkorok tekintetében is rugalmasabban fogalmaznék. Én úgy gondolom, hogy talán azoknak van most igazuk, akik azt hangsúlyozzák, hogy kevesebb ideológiára van szükség a politikában, inkább a kimondottan politikai-gazdasági kérdésekben kell zöld ágra vergődnünk, és azt a bizonyos szolidaritást erősíteni a vezető testületekben. Nem tudom támogatni azt a javaslatot sem, hogy a Központi Bizottság már most jelentse be, hogy ki legyen a köztársasági elnökjelöltje a pártnak. Azért nem, mert ez az intézmény még nem létezik, még nincsen erre vonatkozólag törvényjavaslat sem. Nem kellene az események elébe vágni, nem beszélve arról, hogy szerintem most az a legjobb, ha valamennyi ismert pártvezető a párt rendelkezésére áll, hogy itt rendezzük a sorainkat, és a szervezeti-személyi feltételeket is javítsuk. Én a Politikai Bizottság ülésén azt is megfogalmaztam egy korábbi alkalommal, hogy én a pártválasztást sem tartom valami jó intézménynek, kicsit látszólag tűnik igazán demokratikusnak bizonyos esetekben, én ezt most nem részletezném tovább. Visszatérve tehát a személyi-szervezeti feltételekre, én úgy gondolom, hogy a Politikai Bizottságnak még el kellene bizonyos dolgokon gondolkoznia. Én úgy látom, hogy a főtitkár felőrlődött. Én azt nem tudom megállapítani, mert ahhoz nagyon széles körű ismeretekre lenne szükség, hogy a pártban a tagság mennyire támogatja őt, mennyire nem, de az biztos, hogy ezt tapasztalni, felőrlődött, és nem vagyok benne biztos, hogy ez a folyamat visszafordítható. Szeretném azt is megjegyezni, hogy nem találtam elég önkritikusnak, azért, mert kicsit mintha lebecsülte volna azokat az ellentmondásokat, melyekbe ő belebonyolódott. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig, hogy — valaki mást idézek most — Kádár János esetében is mintha tíz évvel később érett volna meg az önkritika. Én azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat is másképp kell a jövőben csinálni. Másképp kell. Én nem akarok vállveregető lenni, Grósz elvtárs bizonyos megnyilvánulásokat így értékelt. Én azt hiszem, más is felőrlődhetett volna ebben a folyamatban. És nem kevés, amit ő tett. És ennek ellenére én azt mondom, ami korábban itt a Központi Bizottság egyik ülé1136