A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

váljék a pártban, de az egész nemzet szempontjából, és hangsúlyozom: demokrati­kus erők szempontjából. A pártot tehát ilyen helyzetbe kellene mielőbb hoznunk. Nem tudom, hogy van-e időnk várni, mert megint egy kicsit mintha várakozási ál­láspontra helyezkednénk. Ugyancsak sok múlik azon, hogy az MSZMP, az Ellen­zéki Kerekasztal és a harmadik tárgyaló fél részvételével megindult tárgyalásokon milyen közös nevezőkre lehet jutni. Ez például, ami a parlamenti demokratikus fo­lyamatot illeti, a képviseleti demokráciára való áttérés folyamatát, úgy gondolom, hogy fontos. A sztálinista rendszer maradványaitól véglegesen el kell szakadni, és éppen ezért úgy gondolom, hogy a visszarendeződés elhárításához is a haladó de­mokratikus erők összefogására és szabad demokratikus választásokra van szükség. Ehhez, úgy gondolom, terjes komolysággal kell viszonyulnunk. A pártnak még in­kább világossá kellene tennie, hogy a politikai intézményrendszert a jogállamiság alapján demokratikus alkotmánnyal kívánja létrehozni. És ebben az értelemben ki kell mondani, hogy ennek érdekében az MSZMP kész szövetséget kötni más balol­dali demokratikus, társadalmi szervezetekkel, erőkkel. Indokoltnak tartom a több­pártrendszer kialakulását természetesen, úgy van, ez eldöntött tény, de nemcsak ez a követelmény, hanem az is, hogy nemcsak az egypárt-, hanem a polgári többpárt­rendszert is haladjuk meg e törekvésünkben. Itt elhangzott az Nyers elvtárs részéről, mintha úgy tapasztalná, hogy a nemzeti vonal, vagy bizonyos nemzeti elemek, minthogyha túltengenének bizonyos csopor­tok, vagy személyek politizálásában, illetve magatartásában. Én úgy gondolom, hogy ebben van valami, de csak részben tudok ezzel így egyetérteni. En inkább arra gondolok, hogy a történelmi tapasztalatok és a mai társadalmi érdekek figyelembe­vételével még inkább mintha erősítem kellene politikánk nemzeti jellegét, önálló­ságát. Véleményem szerint semmiféle idegen modell nem másolható. Tehát lénye­gesnek tartom, hogy ezt így értelmezzük, azt természetesen, hogy a nacionalizmus megengedhetetlen a politikában. Úgy látom azonban, minthogyha ez a kérdéskör sem lenne eléggé tisztázott a mi pártunkban. Mert nem ez szigetel [sic!] vélemé­nyem szerint a szocialista országok tekintetében, hiszen Nyers elvtárs emlékszik rá, amikor 1968-ban a reformfolyamatot beindították, hogy hogyan reagáltak erre egy­egy szocialista országban. Tehát most elegendő lenne eltekinteni a többpártrend­szertől, meg bizonyos reformpolitikától, és mindjárt megváltozna a helyzet. Tehát úgy gondolom, hogy ezt azért figyelembe kell venni kiegészítésként ahhoz, amit Nyers elvtárs mondott. Én is látom azt, hogy vannak bizonyos veszélyek a nemzetközi kapcsolataink­ban, erről részletesebben nem szólnék. Mindig is azt hangsúlyoztam, hogy nagyon kell ilyen esetben, vagy ilyen helyzetben is ápolni a kapcsolatokat, erre megfelelő figyelmet fordítani, de nem úgy, hogy letérünk eddigi politikai irányvonalunkról. És más tekintetben is fontosnak tartom ezt a kérdést. Gazdasági kérdésekről most nyilván kevesebb szó esik, de Fodorné Birgés Katalin elvtársnővel egyetértek, hogy nagyon fontos lesz, hogy ezekkel a kérdésekkel is még hatékonyabban foglalkoz­zunk mind a kongresszusra, mind az országgyűlési választásokra való felkészülés idején. A következő témakör, amire szeretnék kitérni, és kicsit konkrétabban szólni: én mindig is hangoztattam, és most is hangsúlyozom, hogy megfelelő hiteles szemé­lyek állítása különböző posztokra, és jelöltként való indításuk majdan a választások idején, vagy előtte, a mai helyzetben legalább annyira fontos, mint egy jó program. Mert a programokban elég nagyok az átfedések a különböző pártok között, min­1135

Next

/
Oldalképek
Tartalom