A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a megyei pártbizottságok, szétesett az apparátus — tulajdonképpen erre a feliratra összpontosul nap mint nap. Ennek a sajtónak a hitelét kell helyreállítani. Ezt hosszú távon lehet megtervezni, ezt hosszú távon lehet elvégezni. Én nem sértődöttségek szerint próbálom szerkeszteni a lapot, hanem egy elkövetkezendő választásra ennek a lapnak a hitelét megalapozni. Nem könnyű. Beszámolok arról, hogy a Népszabadság ebben a pillanatban talán a párt egyetlen intakt szervezete, személyileg, elveiben, sőt abban a tekintetben is, hogy miközben a pártról morzsolódnak le — és nem tudni a jövőben milyen ütemmel [sic!] fognak lemorzsolódni tagjai — eközben a Népszabadság 420—430 ezer példánybanjelenik meg változatlanul. Olvasókat nem vesztünk. Ha így folyik azonban tovább, félek, elvesztünk olvasókat, sőt sokat vesztünk el, és ezt nem a Népszabadság szerkesztősége miatt, hanem a helyzet miatt. Én kérem az elvtársakat, ne verjük szét ezt a lapot. Ez a lap 500—600 ezer példányra fel tud futni a választások idején, vannak legalábbis olyan terveink. Hogy nem csak a levegőbe beszélünk, arra hadd említsem meg a következőt. Fejti elvtárs kiragadta az Ellenzéki Kerekasztalról folytatott tárgyalásokról szóló híradásainkat. Való igaz, ebben rengeteg hibát lehet találni. Lapot úgy szerkeszteni, hogy hiba ne legyen benne, nem lehet. A szombati híradásunknak mégis a címét, tehát egész sugallatát, mondanivalóját szeretném felolvasni, mert ez konkrét: ,,Az ellenzék még mindig elégedetlen a TV-vel." A hétfői lapot nem hoztam ide, mert a hétfői lapban nincsen információ, ugyanis az a szokásos eset fordult elő, hogy miközben az ellenzék emberei maguk keresik meg a sajtót, maguk keresik a nyilvánosságot, mi ha keressük a funkcionáriusokat, azokat, akik nyilatkozhatnak, elzárkóznak. A konkrét esetben, ha már ideidéződtem, megmondom, az egyik munkatársamat felkértem, vasárnap este kérje meg Fejti elvtársat, nyilatkozzon, mert [a] Haraszti

19 egy hosszú nyilatkozatot adott ki, melyben a párt álláspontját értelmezte. Fejti elvtárs ez elől elzárkózott, sőt ahogy a munkatársam beszámolt róla, igen nyersen. Azért, mert vasárnap délután jelentkeztünk. Kérem szépen, ez már nem egy hétvégén működő párt: az én munkatársaim állandó stresszhatásban hétről-hétre tanácskozásokon vesznek részt. Nem tudom őket olyan terhelésnek kitenni, amelynek az elviselésére szerintem is képtelenek. Kérem az elvtársaktól, hogy a pártot menedzseljük a lapban, mert olyan teher nehezedik a Népszabadságra, személy szerint, szabadjon mondanom: rám is, hogy megindult az agárverseny, elöl futunk mi, és utánunk az önmenedzselő sokaság. Én nem tudok annyiféle lapot szerkeszteni, ahányfélét a párt kívánna. Ezért próbálunk egy lapot szerkeszteni. Hogy jót vagy rosszat, ezt persze alapos vizsgálódás után lehetséges csak megállapítani. Ez nem keresztrejtvény, hogy az általunk hiányolt szövegek kitöltését éppen abban keressük, és egy széteső, sok nézetet tartalmazó párt nyilván a saját nézeteit sohasem kellő erővel, a mások nézeteit azonban túlzott nagy erővel találja meg ebben a lapban. Én gondolkoztam rajta, hogy Németh elvtárs felszólalása után idejöjjek-e, mert ezzel a megközelítéssel értek egyet. Ez nem egyszerűen a sajtó hibája. De a pártnak rossz [a] sajtója. Rossz. És ez bennünket is nyom. Tehát kérem úgy felfogni, hogy az általános tömegkommunikációs hangulat pártellenes. Egy ilyen pártellenes hangulatban szerkesztünk mi egy lapot, és azzal az érzékeny igyekezettel, hogy ez a lap hitelt nyerjen. Ez a mi törekvésünk. Ehhez kérem az elvtársak támogatását. Ha már itt vagyok, hadd tegyek fel egy kérdést, amit az elején kellett volna feltennem, és ami talán érzékeltetné egzisztenciális bizonytalanságunkat is, már a 1597