A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

berek kellenek a területi szervezetekhez, az üzemi, intézményi szervezetekhez, és ennek van egy időigénye. A harmadik szempont. Ne idealizáljuk a választás utáni állapotot. Nagyon jó lenne, ha az országgyűlési képviselői választás után biztosra lehetne mondani, hogy az lesz az az időszak, amikor a stabil, a szilárd kormányzati magatartásnak jön el az ideje. Igen ám, de ennek az a feltétele, hogy az MSZMP egy masszív, erős választási eredménynek a birtokában egy koalíció gerincét képezhesse. Ha szétparcellázódnak a szavazatok, és ha az MSZMP büntetőszavazatainak a száma éppen ezért, mert a lakosság nem fogadja el azt, amit mi állítunk, hogy nélkülünk nem lehet stabil, szilárd kormányzást a választások után se megteremteni, és ha a saját tagságunk nem fogadja el, akkor olyan mértékben parcellázódhatnak, osztódhatnak szét a szavazatok, hogy egyszerűen nem lehet egy koalíciós kormányt összehozni majd. És hónapokba fog telni, amíg valamit össze lehet barkácsolni, és ki fog róla derülni hónapok múlva, hogy nem működőképes, és lehet, hogy jövőre még egy országgyűlési választást kell kiírni. Amibe belehalunk. Tehát számomra nem annyira egyételmű az a dolog, hogy kérem, megcsináljuk az országgyűlési választást, és akkor utána egy nagyon stabil, következetes kormányzati magatartásnak kialakulnak a feltételei. Ez nyitott kérdés. Tehát miután az ország érdeke és az MSZMP érdeke e tekintetben egybeesik, tudniillik, hogy szilárd kormányzás olyan parlamenti viszonyokkal képzelhető csak el, ahol az MSZMP eredménye elfogadható, ezért az időpont kiválasztásában a legjobb időpontot kell megpróbálnunk megtalálni, és ma még nem tudjuk megmondani, hogy mi ez a legjobb időpont. Tehát erre vissza kell térni. Ugyanakkor ahhoz, hogy mondjuk egy júniusi választást fogadjunk el, ahhoz stabilizálni kell a parlament állapotát, mert ha a parlament tovább destabilizálódik, vagy ha azok az atrocitások, amelyek a parlamenti képviselőket érik — hozzátenném: harminc-egynéhány képviselő visszahívása van folyamatban —, ha ez az állapot folytatódik, akkor itt szét fog menni a parlament, és nem tudja elvégezni azt a munkát, amire hivatott. Nagyon fontosnak tartanék két dolgot. Az egyik, hogy a már folyamatban lévő visszahívások esetén, és a parlamenti képviselőket ért támadások esetén, sajtótámadások esetén, a parlament tisztikara nyújtson megfelelő jogi védelmet. Botrányosnak tartom, hogy a parlamenti képviselőknek maguknak kell vérmérsékletüktől függően a személyüket ért durva támadásokkal szemben — alapvető párton belüli, és parlamenten belüli szolidaritás híján — védekezni. Úgy gondolom, a legjobb ügyvédeket kellene, lehetne megbízni a parlament költségén, hogy az alaptalan támadásokat, sajtórágalmakat, a személyiségi jogok durva sérelmét nagyon következetesen szankcionálni lehessen. A másik dolog pedig: egy nagyszabású alkotmánymódosítás következik be a tárgyalások eredményeként, ennek az egyik célja az, hogy az anakronisztikus intézményeket az Alkotmányból kiiktassák. Én úgy gondolom, hogy anakronisztikus intézmény ma már a visszahívás intézménye. Tehát nagyon energikusan azon kellene dolgoznunk, hogy a három tárgyaló fél közösen éljen olyan indítvánnyal, hiszen a békés demokratikus átmenetnek ez feltétele, hogy ezt az intézményt a parlament törölje. Külön parlamenti képviselői indítvánnyal egy ilyen kérdéssel foglalkozni, meglehetősen kellemetlen vállalkozás, és propagandisztikusan a parlament ellen fordítható vállalkozás. Ezért én azon a véleményen vagyok, hogy a háromoldalú tárgyalás keretei között kellene és lehetne megteremteni ahhoz a megfelelő körül1590